Kisebb győzelemként hirdették a szövetség vezetői, politikusai, hogy elkészült a közigazgatási törvényt módosító tervezetük. Először három hónappal ezelőtt kürtölték világgá, hogy átfogó jogszabályon dolgoznak, amely a kormánypártokkal való együttműködésük szakítópróbája lesz. Az akkori jelzések arról szóltak, hogy még a nyári vakáció előtt érvényes törvényként láthatjuk a nyelvi jogokat maximalizáló tervezetet. Teltek a hetek, hónapok, és sehol semmi. Belső vitákban, külső egyeztetésekben őrlődtek az elképzelések, míg végre a parlament asztalára kerülhetett a magyar képviselők által felvállalt javaslat. Egy már létező törvényt pontosító, hiányosságait javító, egyértelműsítő módosítócsomag, amely nem tesz egyebet, csak a valósághoz, no meg Románia nemzetközi vállalásaihoz igazítja a korábbi jogszabályt. Azt tényszerűsíti, amiről a világ már rég azt hiszi, hogy valóság abban az országban, amelynek vezetői nem győzik hirdetni minden fórumon, mily példásan rendezték a kisebbségek helyzetét.
Mindezek dacára – vagy talán éppen ezért – nagyon fontos az a módosítócsomag, amely végre elkészült. Zavaros, sokféleképpen értelmezhető jogszabályok között tenne rendet, húszról tíz százalékra csökkentené az anyanyelvhasználati küszöböt, pontosítja az intézmények kötelezettségeit, és büntetéseket is előír, ha nem hajlandóak alkalmazkodni az előírásokhoz. Ha elfogadják, végre valósággá válik, hogy írásban és szóban is magyarul kommunikálhatunk a különböző rendű-rangú közintézményekkel, és szabadon használhatjuk regionális szimbólumainkat, tételesen a székely vagy az Erdély-zászlót is. Ha elfogadják...
A tervezet benyújtása minden bizonnyal a kormánypártokkal folytatott egyeztetések miatt (is) késlekedett, hisz támogatásuk nélkül esély sincs elfogadására. Zárójelbe kerültek azonban a még fontosabb célkitűzések, a román politikai elitet felvonultató RMDSZ-kongresszuson például egyetlen szó sem hangzott el az autonómiáról, és Kelemen Hunor szövetségi elnök minden alkalommal későbbi, megfelelő időpontra ígéri a szövetség által kidolgozott, felvállalt autonómiastatútum beterjesztését. Fontos lépés lenne e most elkészült jogszabálycsomag elfogadása, de hány meg hány törvény létezik jelenleg is, amelyeket nem hajlandóak betartani a román hatóságok. A székelyföldi autonómiának valóban jelentős komponense, hogy regionális hivatalos nyelv legyen a magyar, de semmiképpen nem válthatja azt ki ez a jogszabály. Valós előrelépés helyett ismét csak araszolgatunk, alacsony mércékkel és kevés reménnyel kikövezett úton, egy nagyon bizonytalan jövő felé.