Nocsak-nocsak, őszinte vallomásra szánta el magát az egyik legerősebb egyetem, a bukaresti közgazdasági akadémia egykori rektora. Nem ő az első, aki evidenciákról nyilatkozik, csakhogy mindez nem elég az igazi változáshoz. Informatikai szakemberként minden bizonnyal érzi annak súlyát, hogy hány ezer falusi iskolában nincs számítógép, ha mégis akad egy-kettő, az elavult, legfeljebb levelezésre jó, közel féléves tárcavezetői tereptapasztalata alapján pedig az is nyomaszthatja, hogy iskolák százaiban nincs ivóvíz, épületen belüli illemhely, a tantermek kisméretűek, esőzéskor vödörben fogják fel a rég kilyukadt tetőn át becsorgó vizet. Igaz, hogy ezek a példák a végletek, de az ennél sokkal jobb hazai iskolai infrastruktúra is messze elmarad attól, amit a huszonegyedik századi interaktív oktatás megkövetelne. Igen, interaktívról kellene manapság beszélni, és nem a tananyag leadásáról és annak bebiflázásáról, ami alig elég arra, hogy az így szerzett tudás kitartson az első vizsgáig. Mondjuk ezeket a végzős diákok búcsúztatása után egy-két nappal, amikor a ballagási ünnepségeken annyi okosnak hitt gondolat hangzott el arról, hogy álljanak helyt minden körülmények között, hisz erre készítette fel őket az iskola, legyenek törekvőek, és soha ne hagyják abba a tanulást. Legalább évtizede szajkózzák a mindenkori oktatási miniszterek, hogy át kell állni az egyénenkénti képességek feltérképezésére és a készségek fejlesztésére, az egész oktatás megreformálására óvodától a középiskola végéig, de még mindig csak ott tartunk, hogy erről több szó esik, mint ahány tett megvalósul. Attól kell ezért tartanunk, hogy azok mellett, akiket tegnap kicsengettek, ősztől újabb áldozati nemzedékeket csengetnek be előkészítő osztályba, és ennek a folyamatnak mintha soha nem lenne vége, mindig csak holnap jön el a változás.
Igaza van a tárcavezetőnek, hogy változásra van szükség, az a megállapítása is helytálló, hogy az oktatás tekintetében mindenkinek változnia kell, de ez csak akkor válik hitelessé, ha a szervezéstől a tanterv- és tankönyvírásig, a pedagógusok képzésétől a katedráig, a vizsgarendszertől az értékelésig valóban megváltozik minden, és ehhez a mindenkori kormány biztosítja a megfelelő jogszabályrendszert és anyagi fedezetet. Ha nem így történik, félő, hogy unokáink sem lesznek felvértezve azzal a tudással, hogy miként boldoguljanak kreatívan és önállóan az életben, megértsék, mit jelentenek a saját kulturális és történelmi gyökerek, a közösség, a család, a hivatás.