Identitásképző „művelet”
Mi, háromszékiek mindannyian ugyanabba a nagy családba tartozunk, amelyet hitünk szerint nem lehet befogadóbban, bizalmasabban megnevezni, mint hogy „Mi vagyunk!” Régi gyökerű vagy újabb keletű háromszékiségünkkel, de növekvő mértékű, egyszerre aggódó és kritikus felelősségérzetünkkel is, hiszen fogyasztói hűségünkkel fokozott odafigyelésre késztethetjük termelőinket, szolgáltatóinkat is.
Deák Gyula olyan háromszéki „termék” előállításának legfőbb felelőse, amely már nevében is üzen identitásáról. A Háromszék Táncegyüttes igazgatója szerint az általa irányított intézménynek immár szakmai értelemben is jól csengő neve van. Azt már mi tesszük hozzá, hogy előadásainak, produkcióinak köszönhetően a szakma a legjobb hazai együttesként tartja nyilván, a Heveder együttest pedig a legjobb zenekarként. „Ha nem is ismer itthon mindenki, az biztos, hogy egyre többen ismernek. Sokszor hallok embereket, akik büszkék a szentgyörgyi művészeti társulatokra. És ez egyértelműen azt jelzi, hogy identitásképző jelentőségű, amit művelünk” – tartja az igazgató.

Minőségre figyelni
A Háromszék háromszékisége akkor is kétségbevonhatatlan, ha a társulatnak kevesebb mint fele származik a közvetlen környékről. A közeg háromszékisége azonban egyértelmű, a művészek túlnyomó többsége pedig székelyföldi. Pedig a toborzásnál nem ez az elsődleges szempont, mindenekelőtt a művészi teljesítmény számít. Az igényességgel társuló következetesség avatta az idők folyamán prémium kategóriájú háromszéki „termékké” a Háromszék Táncegyüttes tevékenységét, ami előtt 2016 kora őszén több mint háromezres számban adózott a helyi közösség. A csapat ekkor tartotta évadnyitó előadását a sepsiszentgyörgyi városközpontban, a siker pedig egyértelműen igazolta az együttes iránti fokozódó érdeklődést. „Mindig figyeltünk a minőségre, a magas szintre. Könczei Árpád annak idején jó alapokat tett le, mondhatni, a profizmus alapjait. Igyekeztünk egészséges, rossz kompromisszumoktól mentes műsorpolitikát folytatni, az új tagokat pedig ez, valamint a minőségi munka ígérete vonzotta: milyen jó lenne velünk dolgozni.”

Visszaépíteni a helyi tánckultúrát
Mivel Háromszék néptánckincsét jelentős mértékben elfújta a polgárosodás szele, a szakirodalom ma nem nagyon tart nyilván háromszéki táncokat. Ennek ellenére a Háromszék által színre vitt Gábor Áron című táncdrámát egyértelműen helyi ihletettségűnek tartja az igazgató. A történeti háttéren túl megpróbálták „elképzelni”, milyen táncok lehettek Háromszéken, a környék táncaiból igyekeztek visszaépíteni a táncokat. Ebben nagy segítséget jelentett, hogy a cigányság kultúrájában fennmaradtak bizonyos motívumok, amelyek azonosítását a produkció koreográfusa, Orza Călin ez irányú kutatásai is segítették. Hasonló vonalat képvisel a következő Orza Călin-koreográfia is, a Csillagösvény népe, amelyet az Óriáspince-tetőn a júliusi Székely Vágtán mutatnak be, ezzel is erősítve helyi büszkeségünket. Feltett szándékuk ugyanis folyamatosan történelmet írni, értéket teremteni.
Deák Gyula immár 28 éve él Szentgyörgyön, háromszékivé vált, mint ahogy táncosai helyi identitása, lokálpatriotizmusa is folyamatosan „izmosodik”. Mindezt azzal is igyekszik elősegíteni, hogy nemcsak a helyi termékek rendíthetetlen fogyasztója, hanem az eszme apostola is, mindenkit erre buzdít, hiszen közösségünket erősítjük vele. Persze kevésbé tartja önmagában előrevivőnek, ha csak a helyi termékek minőségtől és ártól független előnyben részesítését hangsúlyozzuk, az ugyanis szembe megy a megkérdőjelezhetetlen vásárlói magatartással. A vállalkozások beágyazottságának, háromszéki identitásának tudatosítása viszont – azon belül pedig a környezetünkben élő emberek elsődleges foglalkoztatása fontosságának tudatosítása – csupa olyan tudati tényezővé válhat, amelyek a későbbi választásainkat is jó irányban befolyásolhatják.