A háromszéki sporttörténelem részévé váló Sepsi OSK és a gyerekként a labdarúgást feltétel nélkül szerető, felnőttként az álmát megvalósító Diószegi László történetét futballmesének is lehet nevezni.
A 2011-ben alapított klub tavaly még a harmadosztályban játszott, egy évvel később pedig minden negatív kritika ellenére újoncként kiharcolta az élvonalba jutást.
Az utóbbi napokban a piros-fehér mezes csapattól volt hangos a magyar és román sajtó, az internet, és az utcán bárkivel állt szóba a sportbarát, szóba került a Sepsi OSK felejthetetlen tette is. A történet többet jelent annál, semhogy egyszerű meglepetésnek nevezzük, mi pedig nagyon szerencsések voltunk, hogy átélhettük. Amikor gyerekként beleszerettünk a labdarúgásba, nemcsak a játékélményt, a cseleket, a gólokat, a hangulatot szerettük meg, hanem azt a dicsőséges bizonytalanságot is, amit a játék nyújt.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy honnan indult ez a futballmese, hiszen az OSK öt éve még az ötödosztályban szerepelt, onnan bajnokként jutott fel 2012-ben a IV. ligába, majd második nekifutásra a harmadosztályba. Két évet töltöttek a III. ligában, és a kitartásnak, akaratnak, edzői hozzáértésnek köszönhetően tavaly nyáron a másodosztályban kezdték a szezont. Az idény elején kitűzött célok a visszavágó-sorozatra megváltoztak, és a szintén újonc Bukaresti Juventus csapatához hasonlóan a Sepsi OSK is az I. ligába jutást tűzte ki célul, amit meg is valósított.
Sokan azt hangoztatják, hogy Sepsiszentgyörgy sporttörténelmében eddig nem harcolta ki az élvonalba jutást egy labdarúgócsapat sem, pedig méltó, hogy felidézzük: az 1946/47-es idényben a Sepsiszentgyörgyi Textil aranycsapata is feljutott az A-osztályba, viszont a Román Labdarúgó-szövetség nem nézte jó szemmel a kizárólag magyarokból álló együttes teljesítményét, ezért a bajnokság vége után két héttel úgy határozott, helyet ad a második helyezett FC Ploieşti óvásának, végül pedig egyenlő pontszámmal, de jobb gólaránnyal a Prahova megyeiek játszhattak az élvonalban.
Ezelőtt hetven évvel is valóra vált hát az álom, viszont a háttérben munkálkodó hatalom megakadályozta az élvonalbeli szereplést. Ezúttal viszont semmi sem akadályozhatja meg az újabb sporttörténelmi lépéseket. Hadnagy Attila és csapattársai több ezer szurkolónak okoztak felejthetetlen pillanatokat ebben az idényben, hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekkori álmok valóra válhassanak, és Sepsiszentgyörgyön is I. ligás mérkőzéseket láthassanak a szurkolók.
Persze, a neheze még csak most jön, hiszen több százezer eurónyi beruházásra lenne szükség ahhoz, hogy az MSC Stadion megfeleljen a követelményeknek. 4500 férőhelyesre kell növelni a befogadóképességet – amiből 300 fedett hely kell hogy legyen –, korszerű beléptető rendszert kell felszerelni nézőszámlálóval, a stadiont be kell kamerázni, öt vészkijáratot kell biztosítani, és mindemellett kell korszerű öltöző, doppingvizsgáló és orvosi szoba is. A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy másfél hónap múlva Brassóban kezdik el a bajnokságot, időközben korszerűsítik a sepsiszentgyörgyi pályát, hogy februártól a visszavágókat már hazai közönség előtt játszhassák.
Diószegi László bizonyította, hogy képes valóra váltani álmait, ezért sem kell kétségbe vonni elképzeléseit, terveit. Persze romboló, kritikákat sulykoló, csak a rosszat látó, ellenségesen viselkedő, a jónak távolról sem örülő emberek mindig is lesznek, de mindezt figyelmen kívül kell hagyni, és bizakodóan a jövőbe tekinteni.
A Sepsi OSK minden labdarúgója, edzője, vezetőségi tagja megérdemelte a sikert, és futballrajongóként mi is, mert hitet és reményt adott.