Vádolhatják rosszindulattal a kormánypártok a gazdasági szakembereket, mondhatják, hogy ellendrukkerek, félremagyarázzák az adatokat, valami – ha más nem, az óvatosság – mégis azt súgja, lehet igazság vészharangkongatásukban. Az még nem lenne baj, hogy a gazdaság egyértelműen a fogyasztásra alapozva növekszik, ez a helyzet az Egyesült Államokban is, mégsem aggódik senki jövőjük miatt, ám míg ott elsősorban a helyben gyártott termékeket vásárolják lelkesen, nálunk az import emelkedik, a kicsit nagyobb jövedelemhez jutott állami alkalmazottak külföldről behozott háztartási gépekre, elektronikai cikkekre, gépkocsikra költik több pénzüket. Ez pedig sehol nem segíti a román gazdaságot, nem gazdagítja az itthoni termelőket, kis- és nagy vállalkozókat.
Ugyanakkor a statisztikai hivatal által nyilvánosságra hozott adatok alaposabb elemzése is oszlatja a derűlátást. Miközben a gazdasági növekedés valóban jelentős, az állam adóbevételeiben ez nem tükröződik hasonló mértékben, s jelentősen megnőtt a kiadási oldal, viszik a pénzt a fizetésemelések, s alig marad beruházásokra. Már tavaly is rendkívül kevés jutott az állam által finanszírozott befektetésekre, az idei összeg annál is kisebb, 30 százalékkal. Mindennek nevezhető, csak egészségesnek nem ez a felállás.
Pedig mindannyiunknak nagyon jó lenne, ha Dragneáék álmai valóra válhatnának, ha járható lenne az általuk kitalált út. Ha nemcsak az állami alkalmazottak, de a magánvállalkozásoknál dolgozók bére is növekedhetne, ha a minimálbér akkora lenne, hogy meg lehessen élni belőle, ha Románia gazdasága nemcsak számokban, de a valóságban és hosszú távra megalapozottan növekedne. Elnézvén azonban a kormány munkáját, a miniszterek sorozatos csetlés-botlását, hozzá nem értésüknek napi bizonyítékait, félő, az aggodalmaskodóknak van igazuk, a rózsaszínű lufi bármikor szétpattanhat. S akkor az ár, akárcsak tíz esztendővel ezelőtt, minket sodor magával. A kísérletezgető politikusok megrázzák magukat, és néhány év múlva új álmokat szövögetnek.