Az olimpiai játékokon először 1964-ben Tokióban szerepeltek a cselgáncsozók. Négy súlycsoportban indultak, s ezekből háromban a japánok győztek, egyet pedig a holland óriás, Geesink nyert meg. A folytatásban egyre több európai lépett elő, s küzdötte fel magát a dobogó tetejére. 1992-ben bemutatkoztak a nők is. Ők az éremosztozkodás jegyében kezdték olimpiai szereplésüket.

Olimpiai bajnokok:

férfiak:

60 kg: 1964: Nakatani (jap), 1972: Kavaguchi (jap), 1976: Rodriguez (ku), 1980: Rey (fr), 1984: Hoszokava (jap), 1988: Kim (dk), 1992: Guszejnov (fák), 1996, 2000 és 2004: Nomura Tadahiro (jap)

65 kg: 1980: Szoloduhin (sz), 1984: Josijuki (jap), 1988: Lee (dk), 1992: Sampaio (braz), 1996: Quellmalz (né), 2000: Ozkan (tö), 2004:Ucsisiba (jap)

71—73 kg: 1972: Nomura (jap), 1976: Nyevzorov (sz), 1980: Gamba (ol), 1984: Bejong (dk), 1988: Marc (fr), 1992: Koga (jap), 1996: Nakamura, 2000: Maddaloni (ol), 2004: Li Von Hi (dk)

78—81 kg: 1980: Habareli (sz), 1984: Wienecke (nszk), 1988: Legien (len), 1992: Yoshida (jap), 1996: Bouras (fr), 2000: Takimoto, 2004: Iliadisz (gö)

86—90 kg: 1964: Okano (jap), 1972: Sekine (jap), 1976: Sonoda (jap), 1980: Röthlisberger (svá), 1984 és 1988: Seisenbacher (aut), 1992: Legien (len), 1996: Dzseon (dk), 2000: Huizinga (hol), 2004: Zviudauri (grúz)

95 kg: 1972: Csocsosvili (sz), 1976: Ninomya (jap), 1980: van de Valle (bel), 1984: Hong (dk), 1988: Miguel (braz), 1992: Kovács Attila (ma), 1996: Nastula

100 kg: 1964: Inokuma (jap), 1972: Ruska (hol), 1976: Novikov (sz), 1980: Parisi (fr), 1984 és 1988: Szaito (jap), 1992: Kakaleisvili (fák), 1996: Douillet (fr), 2000: Koszei (jap), 2004: Makarov (feh)

abszolút: 1964: Geesink (hol), 1972: Ruska (hol), 1976: Uemura (jap), 1980: Lorenz (ndk), 1984: Jaszuhiro (jap), 2000: Douillet (fr), 2004: Szuzuki (jap).

Nők:

48 kg: 1992: Nowak (fr), 1996: Kje (ék), 2000 és 2004: Rioko (jap)

52 kg: 1992: Martinez (spa), 1996: Restoux (fr), 2000: Verdecia (ku), 2004: Hszian (kí)

57 kg: 1992: Blasco (spa), 1996: Gonzalez (ku), 2000: Fernandez (spa), 2004: Bonisch (né)

63 kg: 1992: Fleury (fr), 1996: Juko (jap), 2000: Vandenhende (fr), 2004: Ajumi (jap)

70 kg: 1992: Jimenez (ku), 1996: Cso (dk), 2000: Verantes (ku), 2004: Ueno (jap)

78 kg: 1992: Kim (dk), 1996: Werbrouck (bel), 2000: Tang (kí), 2004: Noriko jap,

+78 kg: 1992: Csuang (kí), 1996: Szun (kí), 2000: Jüan (kí), 2004: Maki (jap).

A legszorgalmasabb éremgyűjtő országok: Japán 31—14—18, Franciaország 10—6—17, Dél-Korea 9—12—13, Szovjetunió 7—5—15, Kuba 5—8—13, Kína 5—2—7… Magyarország 1—2—4.

Ökölvívók

Homérosz Iliászán túl már a Mahabharata, a hinduk ősi eposza utal az ökölvívás létezésére. Ismerjük a 23. ókori olimpia (i. e. 688) ökölvívóbajnokának a nevét is: a szmirnai Onomasztosz. Az idő tájt szorító nélkül, ökölre tekert szíjjal ,,verték" egymást a küzdők, később a bőrszíjat ólomgombokkal, vastüskékkel ,,díszítették". Ez már nem is ökölvívás volt, sokkal inkább élethalálharc. Szerencsére megbukott a római birodalom, s feloszlatásával hamut hintettek az effajta ökölvívásra. Évszázadok múlva Angliában született újjá az ökölvívás. Sima vagy díszített bőrszíjak nélkül, csupasz ököllel vívtak az egymással szemben álló ellenfelek. James Figg iskolát nyitott, s ott tanította az ököllel vívás művészetét. Rövidesen jelentkeztek is a bajnokok: John C. Heenan, Tom Sayers, Jack Broughton, George Washington... igen, George Washington, az Egyesült Államok elnöke, aki 16 éves korában Virginia állam csupasz öklű bajnoka volt... Az utolsó csupasz öklű bajnok John Sullivan, az első kesztyűs pedig James Corbett, a modern bokszolás atyja... Az ökölvívás hosszú vándorútja Queensberg szabályainak megjelenése után ért révbe, a szabály ugyanis előírta a kesztyűk kötelező használatát, megszabta a menetek idejét.

Az első újkori olimpia műsorából kimaradt az ökölvívás, és ki a másodikéból is, St. Louisban aztán hét súlycsoporttal mutatkozott be. Akadt olyan versenyző is, mint például az amerikai Oliver Kirk, aki két súlycsoportban lépett szorítóba, és mindkettőben aranyérmet szerzett. St. Louisban egyébként minden súlycsoportban az amerikaiak győztek. Ezt tették négy év múlva Londonban az angolok is. Stockholm megfeledkezett az ökölvívókról, nem úgy 1920-ban Antwerpen, ahol az amerikai Edward Eagan előlépett a hősök sorába. Hogy miért? Ez tizenkét év múlva derült ki, amikor a téli olimpián bobcsapatával aranyérmet nyert, így ő lett az első sportoló a világon, aki nyári olimpiai bajnokként a téli játékokon is aranyérmes tudott lenni... És most ugorjuk át a második világháborút. A Papp-éra kedvéért. Papp László 1948-ban fantasztikus sorozatba kezdett, megszakítás nélkül három olimpián aranyérmet szerzett, majd búcsút intett az ötkarikás játékoknak, átnyargalt a profik világába, s ott is a vén Európa legyőzhetetlen Papp Lacija maradt, profi Európa-bajnokságot nyert. És nyert volna világbajnokságot is, ha klubjának van pénze a kötelező díj kifizetésére... Papp Laci példáját két kubai ökölvívó követte, Teofilo Stevenson és Felix Savon, de ők nem lettek profi bajnokok is. S ha már említettük az olimpia és profi világ kötődését, hadd említsünk néhány igazán márkás nevet is, olyanokat, amelyek egyformán szépen csengtek a két világban: Leonard Ray, Floyd Patterson, Cassius Clay (később Mohammed Ali), Joe Frazier, George Foreman... Van valaki, aki nem hallott róluk?

Olimpiai bajnokok:

papírsúly (48 kg-ig): 1968: Rodriguez (ven), 1972: Gedó György (ma), 1976: Hernandez J. (ku), 1980: Szabirov (sz), 1984: Gonzales (eá), 1988: Hrisztov (bol), 1992: Marcelo (ku), 1996: Bozsinov (bol), 2000: Aslou (fr), 2004: Bhartelemy (ku)

légsúly (51 kg-ig): 1904: Finnegan (eá), 1920: Genaro (eá), 1924: LaBarba (eá), 1928: Kocsis Antal (ma), 1932: Énekes István (ma), 1936: Kaiser (né), 1948: Perez (arg), 1952: Brooks (eá), 1956: Spinks (nbr), 1960: Török Gyula (ma), 1964: Atzori (ol), 1968: Delgado (mex), 1972: Kosztandinov (bol), 1976: Randolph (eá), 1980: Leszov (bol), 1984: McCrory (eá), 1988: Kim (dk), 1992: Csol (ék), 1996: Roméro (ku), 2000: Ponlid (tha), 2004: Gamboa (ku)

harmatsúly (54 kg-ig): 1904: Kirk (eá), 1908: Thomas (nbr), 1920: Walker (daf), 1924: Smith (daf), 1928: Tamagnini (ol), 1932: Gwynne (kan), 1936: Sergo (ol), 1948: Csík Tibor (ma), 1952: Hamalainen (fin), 1956: Behrendt (né), 1960: Grigorjev (sz), 1964: Sakurai (jap), 1968: Szokolov (sz), 1972: Martinez (ku), 1976: Gu (ék), 1980: Hernandez J. (ku), 1984: Stecca (ol), 1988: McKinney (eá), 1992: Casamayor (ku), 1996: Kovács István (ma), 2000: Ortiz (ku), 2004: Rigondeaux (ku)

pehelysúly (57 kg-ig): 1904: Kirk (eá), 1908: Gunn (nbr), 1920: Fritsch (fr), 1924: Fields (eá), 1928: Van Klaveren (hol), 1932: Robledo (arg), 1936: Casanovas (arg), 1948: Formenti (ol), 1952: Zachara (csz), 1956: Szafronov (sz), 1960: Musso (ol), 1964: Sztyepaskin (sz), 1968: Roldan (mex), 1972: Kuznyecov (sz), 1976: Herrera A. (ku), 1980: Fink (ndk), 1984: Taylor (eá), 1988: Parisi (ol), 1992: Tews (né), 1996: Somluck (tha), 2000: Sattarkanov (kaz), 2004: Ticsenko (or)

könnyűsúly (60 kg-ig): 1904: Spanger (eá), 1908: Grace (nbr), 1920: Mosberg (eá), 1924: Nielsen (dán), 1928: Orlandi (ol), 1932: Stevens (daf), 1936: Harangi Imre (ma), 1948: Dreyer (daf), 1952: Bolognesi (ol), 1956: McTaggart (nbr), 1960: Pazdzior (len), 1964: Grudzien (len), 1968: Harris (eá), 1972: Szczepanski (len), 1976: Davis (eá), 1980: Herrera A.(ku), 1984: Whitaker (eá), 1988: Zulow (ndk), 1992: De la Hoya (eá), 1996: Szoltani (alg), 2000 és 2004: Kindelan (ku)

kisváltósúly (63,5 kg-ig): 1952: Adkins (eá), 1956: Jengibarjan (sz), 1960: Nemecek (csz), 1964 és 1968: Kulej (len), 1972: Seales (eá), 1976: Leonard (eá), 1980: Oliva (ol), 1984: Page (eá), 1988: Janovszkij (sz), 1992 és 1996: Vinent (ku), 2000: Abdullajev (üzb), 2004: Bunjumnong (tha)

váltósúly (67 kg): 1904: Young (eá), 1920: Schneider (kan), 1924: Delarge (bel), 1928: Morgan (úz), 1932: Flynn (eá) 1936: Torma Gyula (csz), 1948: Chychla (len), 1952: Linca Nicolae (ro), 1960: Benvenuti (ol), 1964: Kasprzyk (len), 1968: Wolke (ndk), 1972: Correa (ku), 1976: Bachfeld (ndk), 1980: Aldama (ku), 1984: Breland (eá), 1988: Vangila (ken), 1992: Carruth (ír), 1996 és 2000: Szajtov (or), 2004: Artajev (kaz)

nagyváltósúly (71 kg): 1952 és 1956: Papp László (ma), 1960: McClure (eá), 1964 és 1968: Lagutyin (sz), 1972: Kottysch (nszk), 1976: Rubicki (len), 1980: Martinez (ku), 1984: Tate (eá)

középsúly (75 kg): 1904: Mayer (eá), 1908: Douglas (nbr), 1920 és 1924: Mallin (nbr), 1928: Toscani (ol), 1932: Barth (eá), 1936: Despeaux (fr), 1948: Papp László (ma), 1952: Patterson (eá), 1956: Satkov (sz), 1960: Crook (eá), 1964: Popencsenko (sz), 1968: Finnegan (nbr), 1972: Lemesev (sz), 1976: Spinks M. (eá), 1980: Gomez (ku), 1984: Jun (dk), 1988: Maske (ndk), 1992 és 1996: Hernandez A. (ku), 2000: Gutierez (ku), 2004: Gajdarbekov (or)

félnehézsúly (81 kg): 1920: Eagan (eá), 1924: Mitchell (nbr), 1928: Avendano (arg), 1932: Carstens (daf), 1936: Michelot (fr), 1948: Hunter (daf), 1952: Lee (eá), 1956: Boud (eá), 1960: Clay (eá), 1964: Pinto (ol), 1968: Poznyak (sz), 1972: Parlov (jug), 1976: Spinks L. (eá), 1980: Kacsar (jug), 1984: Joszipovics (jug), 1988: Maynard (eá), 1992: May (né), 1996: Zsirov (kaz), 2000: Lebzjak (or), 2004: Ward (eá)

nehézsúly (91 kg): 1904: Berger (eá), 1908: Oldham (nbr), 1920: Rawson (nbr), 1924: Von Porat (no), 1928: Rodriguey (arg), 1932: Lovell (arg), 1936: Runge (né), 1948: Iglesias (arg), 1952: Sanders (eá), 1956: Radenmacher (eá), 1960: De Piccoli (ol), 1964: Frayier (eá), 1968: Foreman (eá), 1972, 1976 és 1980: Stevenson (ku), 1984: Tillman (eá), 1988: Mercer (eá), 1992, 1996, 2000: Savon (ku), 2004: Solis (ku)

szupernehézsúly (+91 kg): 1984: Biggs (eá), 1988: Lewis (kan), 1992: Balado (ku), 1996: Klicsko (uk), 2000: Harrison (nbr), 2004: Povetkin (or).

A legszorgalmasabb éremgyűjtő országok: Egyesült Államok 48—23—34, Kuba 38—17—10, Szovjetunió 15—26—20, Olaszország 15—12—15, Nagy-Britannia 13—11—22, Németország 12—14—27, Magyarország 10—2—10, Lengyelország 8—10—30... Románia 1—9—17...