* Nem az a probléma, hogy nincs Isten, hanem az, hogy van, de minek? Miért kellett egyáltalán teremteni, miért vagyunk, az egész mire jó?
* A teljes reménytelenségnél a reményben-csalatkozás a rettenetesebb.
* Az alkotóerő idomíthatatlan vadállat. Ha kushad, akkor a legveszélyesebb: nem tudhatjuk, alszik-e vagy megdöglött végleg. Ha „harap”, az már megkönnyebbülés.
* Egy nő elviselhetetlen, ha intellektuálisan oktatni akar. (...) A szeretet, az áradó, csorduló szeretet, alkalmazkodás a végtelenségig, ez a fantasztikus.
* Most tudom csak, amikor teli van, milyen üres volt a lelkem.
* Talán nem kéne mindenáron arra törekedni, hogy te alakítsd a világot... talán hagyni kéne, hogy most már a világ hasson rád. Csak úgy egyszerűen, hétköznapian, befogadóan.
