Az első dokumentált címer június 10-én jelent meg 1128-ban Geoffrey Plantagenet, Anjou grófja lovaggá ütése alkalmából. Ezért nyilvánították e „születésnapot” a címertan világnapjává. A címer szigorú szabályok szerint alkotott pajzsba foglalt megkülönböztető jelkép, amely egyéniesíti viselőjét. Tehát legfontosabb eleme a pajzs, abban található(k) a címerkép(ek), a pajzson sisak és a többi elem ahhoz kötött: sisaktakaró, sisakkorona és sisakdísz vagy oromdísz.
Az est során Szekeres Attila István bemutatta a felújított miklósvári Kálnoky-kastélyban berendezett tárlatok közül a hozzájárulásával létrejött címerkiállítást, mely székelyföldi, nagyrészt háromszéki nemesi címereket tartalmaz, de van aranyos-, udvarhely- és marosszéki is. A bemutatott jelképek legtöbbjét Keöpeczi Sebestyén József címerművész festette. Az előadó elmondta, nagyon gyakori székelyföldi címerkép a kardot tartó páncélos kar.
Az est második részében csík- és udvarhelyszéki kerített templomokban található, több mint félévezredes címereket ismertetett az előadó. Egyes, nem datált faragott vagy festett címerek keletkezési korát stílusok szerint összehasonlító elmélettel igen szűk időintervallumra határolta be. Faragott régi székely címerek a bögözi református templom és a székelyderzsi unitárius templom szentélyének gyámkövein találhatóak, festett színes címerek Székelydályán a református templomban, valamint a csobotfalvi templom elbontott oltárának lábazati tábláján. Ezen kívül uralkodói, nemesi és városcímerek is a vetítővászonra kerültek.
Az előadást követő kérdésekre adott válaszok során fény derült néhány érdekességre, például Románia címereit magyarok tervezték, nevezetesen Szathmári Pap Károly, majd 1921-ben Keöpeczi Sebestyén József.