Az idei évben a hulladékbegyűjtő szolgáltatók által megszabott díjemelések egyike sem helyi döntés, minden esetben országos rendelkezések állnak a háttérben – állítják a Kovászna megyei integrált hulladékgazdálkodási társulás illetékesei. A szakemberek szerint a minimálbér növekedése egyértelműen áremelkedést hozott magával, a legutóbbi díjnövelés mögött viszont egy sokkal összetettebb és az eljövendő években sürgősen kezelendő probléma bújik meg: 2020-ig drasztikusan csökkenteni kell a lerakóba kerülő hulladék mennyiségét, különben a zsebünk bánja.
A megye hulladékelszállításának oroszlánrészét végző Tega Rt. köztisztasági vállalat vezetősége a múlt hónap végén jelentette be az újabb díjemelést. A hulladékgazdálkodási társulás illetékesei lapunknak újból megerősítették, a drágítás hátterében egy büntetőilleték áll, amelyet egy tavaly elfogadott, a környezetvédelmi alap működését szabályozó jogszabály-módosító rendelet ír elő. A Cioloş-kabinet által elfogadott jogszabály 2017. január 1-jétől kötelezővé tette az illeték befizetését a hulladéklerakók működtetői számára. Háromszék esetében az illetéket a brassói lerakó fizeti ki, majd számlázza a négy megyei begyűjtőnek, köztük a Tegának is. Ez utóbbiaknak nincs más lehetőségük, el kell osztaniuk a hulladékot „termelők” (a természetes és a jogi személyek) között a kirótt összeget, mert ha nem törlesztenek a lerakók felé, azok nem veszik át az odaszállított hulladékot.
„Magával az illetékkel önmagában nem lenne gond, elvégre ilyen az Európai Unió minden országában létezik – a szennyező fizet elv szerint –, az időzítéssel, illetve a kiszabási módszerrel viszont annál több. Valahol ismét a lovak elé sikerült fogni a szekeret. Uniós elvárás, hogy 2020-ig ötven százalékkal kevesebb szemét kerüljön a hulladékkezelőkbe, aki nem teljesíti, annak büntetőilletéket kell fizetnie. Ez utóbbi kiszabásánál adódnak a gondok, és Romániában az infrastruktúrával is komoly problémák vannak. Az illeték kapcsán logikusan a lerakott mennyiség fele után nem is kellene bírságot fizetni, míg a többit az országos hulladékkezelési helyzetet figyelembe véve kellene kiszabni” – részletezte Ambrus József. Az igazgató felidézte: nagyjából négy évvel ezelőtt már jelezték több rendben a minisztérium és a hatóság irányában, hogy az észszerű illetékkivetési megoldás az lenne, ha évekre leosztva megszabnák azt a hányadot (százalékban), amellyel csökkenteni kell a lerakókba kerülő mennyiséget, a büntetőilletéket pedig a nem teljesített mennyiség után kellene fizetni. Magyarán, ha 2017-ben a vállalt húsz százalékból csak tízet teljesítettem, akkor az elmaradt tíz százalék után fizethetem a tonnánkénti 80 lejt, ami jelentősen kisebb pénzügyi teher. Ambrus József rámutatott: idén az időközben menesztett Daniel Constantin környezetvédelmi tárcavezető irányítása alatt elkészült egy kormányhatározat-tervezet, amely az ő elképzelésük szerint rendelkezik, de elakadt a közvitánál. A javasolt megoldás azért észszerűbb, mint a mostani, mivel így elkerülhető lenne a drasztikus árnövekedés. Számításaik szerint ugyanis a teljes lerakott mennyiségre fizetett illetékből átlagban egymillió euró folyik be az államkasszába megyénként évente, míg ha csak a nem teljesített kötelezettség után számolnák a törlesztendő összegeket, akkor évente csak 100 ezer eurónak megfelelő lenne. Lakossági szinten ez annyit jelentene, hogy nem két lejjel kellene emelni a díjakat, hanem csak 20, esetleg 30 banival – magyarázta Ambrus József.
Az igazgató szerint a hulladékmennyiség csökkentésének esélyei egyébként is igen rosszak, tekintve, hogy az előírt célt akkor lehetne teljesíteni, ha létezne egy megfelelően kiépített integrált hulladékgazdálkodási rendszer. Argeş megyét leszámítva ez jelenleg sehol nem működik. Háromszék viszonylag jól áll (megközelítőleg 10 százalékos csökkenésnél tart), mivel szeptemberben megkezdheti működését a lécfalvi lerakó, viszont a további mennyiségcsökkentéshez az egyéntől a begyűjtőn keresztül a lerakó üzemeltetőjéig mindenkinek hozzá kell járulni. „Meg kell érteni: a hulladék mennyiségének csökkentésével annyit egyelőre elérhetünk, hogy legalább megállítjuk az illeték nyomán befizetendő összeg növekedését, és elkerüljük a díjemelést. Nem lesz könnyű dolgunk, hiszen egyebek mellett olyan problémákkal szembesülünk, hogy egyes községek több hulladékot termelnek, mint a városok, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag bármi a kukában köt ki” – tette hozzá.
A mennyiségcsökkentési uniós elvárások nem teljesítésének ugyanakkor más pénzügyi vonzata is van. A hatályban lévő törvények szerint az önkormányzatok kötelessége tenni azért, hogy a hatáskörük alá tartozó településekről évente 15 százalékkal kevesebb hulladék jusson a lerakókba. Amennyiben ezt nem sikerül teljesíteniük, tonnánként 100 lejt kell saját költségvetésükből lepengetniük a környezetvédelmi alap számlájára. Tehát a polgárok fizetnek a szemételhordásért, de ugyancsak az ő adólejeikből törleszt az önkormányzat, és szintén a lakosság fizeti ki az illeték utáni áfát is.
