Farcádi Botond
Miközben a román sajtó szerint saját kormánya megdöntésére készül, Liviu Dragnea arról sem feledkezik meg, hogy időről időre táncba hívja az RMDSZ-t. A szövetség kongresszusán is arról beszélt, hogy újabb szintre kellene emelni a parlamenti együttműködést, a hétvégén pedig újabb burkolt ajánlatot fogalmazott meg.
A sajtó érdeklődésére a szociáldemokrata pártelnök oly szépen bókolt, oly hízelgő szavakkal beszélt az RMDSZ-es politikusok felkészültségéről, hozzáértéséről, hogy saját kollégái már-már féltékenyek lehetnek – annál is inkább, mert épp akkor zengett ódákat a magyar szervezetről, amikor saját minisztereinek munkáját mérte fel katonás szigorral.
Liviu Dragnea szavaira minden bizonnyal sokan felkapták fejüket az RMDSZ-ben is. Sőt, ahogy a szövetség jó néhány politikusát ismerjük, sokan már valamely miniszteri, rosszabb esetben államtitkári bársonyszékben látják magukat, amint áldozatosan dolgoznak az ország és a magyarság jövőjéért… Pedig ha létezik a politikában mérgezett alma, a szociáldemokrata pártelnök ajánlata alighanem annak nevezhető. És nem csak azért, mert – a meséknél maradva – a választási csalásért jogerősen elítélt, egy másik ügyben pedig törvényszéki döntésre váró szociáldemokrata pártvezér inkább tűnik gonosz boszorkának, semmint tisztességes, jó szándékú kérőnek. Nemcsak Liviu Dragnea személye miatt tűnik tehát vállalhatatlannak az ajánlat, hanem azért is, amivel a szocialista politikus indokolja konkrét ígéreteket amúgy nélkülöző ajánlatát. Nevezetesen azért, mert jövőre centenáriumát ünnepli az ország, s bár „érzékeny” témáról van szó – ismeri el a Teleormanból jött vörös báró –, „de hát mind románok vagyunk”. Mi több, az csak jó, „ha kevesebb a feszültség és több a híd a románok között itt bent” – érvel és fedi fel önkéntelenül is egyik legfőbb szándékát a szociáldemokrata politikus.
Ne legyenek hát illúzióink, nem a magyar miniszterek és államtitkárok profizmusa, esetleg a magyar közösség jogainak maradéktalan biztosítása vezérli a szociáldemokrata pártvezért. Szavai egyfelől saját pozícióját hivatottak erősíteni párton belüli, erősödő ellenzékével és koalíciós társaival szemben, de azt is jól tudja: az RMDSZ kormányra invitálásával jó eséllyel megszabadulnának a jövő évi centenárium egyik legkényelmetlenebb, legkínosabb kérdésétől, attól, hogy miért nem sikerült száz év alatt sem teljesíteni a nemzeti kisebbségeknek tett gyulafehérvári ígéreteket. Sőt, Románia ismét azzal villoghatna a nagyvilág előtt, hogy példaértékűen megoldották a kisebbségi kérdést, lám, száz évvel a nagy egyesülés után magyarok és románok egyetértésben, közösen kormányozzák szebb jövő felé az országot…
Vajon lesznek-e az RMDSZ-ben, akik felismerik a szép szavak mögötti valós szándékot?
