Eső kell a mezőföldi televénybe
Azért van tele homokkal a cófalvi-orbaiteleki föld, mert homokkőmálladékot mostak, hordtak le a nagy vizek a Kárpátok vonulatáról, iszappal keverték és feltöltötték vele a Felső-Háromszéki-medencét a jégkorszak végén. Benne van évmilliók szerves anyaga is, de ha nem kap esőt és istállótrágyát, nem hozza meg az áldást. Olyan igaz ez, mint az öregek beszéde. Senki sem tudott olyan szépen, olyan nagy lelkesedéssel írni a mezőföldi terményekről, mint Zakariás Imre nyugalmazott orbaiteleki néptanító, aki Jakab Árpád akkori teleki énekvezér közreműködésével 2007-ben százoldalas kismonográfiát állított össze szülőfalujáról. „Mezőföld földterületének háromnegyed része homokos talaj – olvassuk sorait, míg egynegyed része sárga és fekete agyag. Az ide telepedett népek fő foglalkozása a földművelés és az állattenyésztés volt századokon át. Terményeik: rozs, búza, árpa, zab, köles, kukorica, burgonya, répa, len, kender és mák.” A mai ember azonnal rájön, hogy ezek közül mit nem termelnek már a vidéken.
Azt azonban kevésbé sejtették, hogy a mélyben, Mezőföld mélyében szénsavban nagyon gazdag és kiváló ásványvíztelepek rejtőzködnek. Cófalvánál jelezték a borvízfeltörést, Orbaiteleken a Festék-dűlő partszéle is tele forrásokkal, Barátoson és Székelytamásfalván fúrásokkal a felszínre hozták.
Orbaitelek és Szörcse között, az Ér hídjának tájékán hófehér virágait bontogatta a pityóka. „Olyan, mint a Duna – mutatták örvendezve. Igyekezni kell a permetezéssel ragya és a bogár ellen!”
Telek fel van fordulva, az infrastruktúra hálózata már a földben – jelezte Tánczos Szabolcs barátosi polgármester –, az út és az utcák mentén betonelemek sorakoznak, szennyvízátemelő szivattyúkat helyeznek el, ugyanis a falu határában, az alacsonyabban folyó Feketeügy mellett épül fel a derítőállomás. Elkészült a folyón átfekvő híd – újságolják a helyiek és a szomszédos lécfalviak is, ám az arra vezető útszakaszt mindkét irányból sürgősen fel kellene újítani. Volt egy olyan elképzelés is Barátoson, hogy a nagyborosnyói önkormányzattal közösen felújítják a Postaút Cófalva és Orbaitelek közötti szakaszát, ugyanis fele Borosnyó, a másik fele pedig Barátos község területére esik. Túl azon, hogy megkönnyítené a mezőföldi falvak megközelítését, azért is fontos lenne, mert ez Felső-Háromszék legrégebbi történelmi közlekedési útvonala, ezen járt valamikor a magyar királyi posta Brassó és Kézdivásárhely között.
Orbaiteleken nyugodtan, de tevékenyen telnek a napok. Többek között ez derült ki a református lelkipásztor, Incze Hunor tájékoztatásából is, aki elmondta, hogy hívei lelkileg is készülnek már a nagy ünnepre. A reformáció 500. évfordulójának tiszteletére 50 darab, az 500 évre jelképesen emlékeztető külön­leges fenyőcsemetével ültetik be és veszik körül a teleki temetőkertet, miként az is szándékukban áll, hogy emlékkopjával tisztelegjenek az esemény előtt, és népes küldöttséggel kívánnak részt venni a Kovásznán sorra kerülő egyházmegyei ünnepi megemlékezésen.
Az Ér hídján túl
Az Ér Szörcse felől képez határt Orbaitelekkel, azzal a településsel, amely egymagában őrzi az egykori szék nevét, az Orbai nevet. Az Értől már felújított makadámúton közelítjük meg Szörcsét, a Zabola községhez tartozó falut. A két falu közötti aszfalt nélküli útszakaszt is kellene korszerűsíteni, de ez ügyben csak ígéretek hangzottak el – kezdett mondókájába Benedek József, aki Szörcsét képviseli a zabolai községi tanácsban. A falu között van már aszfalt, de mi azzal is megelégednénk, ha földgyaluval egy kicsit megsimítanák a Telek felé tartó útszakaszt. Erre is tett ígéretet Zabola vezetése, miként annak a rövid szakasznak az aszfaltozására is, ami Szörcse és a tamásfalvi aszfalt között csúfoskodik.
Szép a szörcsei határ, parlagon hagyott parcella nincs, de sajnos várat magára egy kiterjedt mezőrész tulajdonjogi helyzetének véglegesítése. Sokszor szerepelt az újságban ez a gond: a területet még nem sikerült vissza­szereznie a községvezetésnek Kovásznától. Hihetetlenül hangzik, de a falu sportpályájának jogi helyzete sem tisztázott.
Bizakodóbb szörcsei hang csak a református gyülekezet kapcsán hangzott el, miképpen mi is láttuk, hogy fokozatosan megújul a templom és a harangtorony épülete, minden irányból állványok ölelik körbe. Talány sokak számára, hogy a Postaút menti székely falvak neve miért csak az 1567-es regesztrumban jelenik meg első alkalommal. Szörcsén ekkor hat kaput jegyeztek be. Középkori templomáról nincsen adat, XVII. században öntött harangját a Székely Nemzeti Múzeumban őrzik. A mai templom 1840-ben épült. 2013–2014-ben sikerült felújítani a templombelsőt és az orgonát, ami jelentős lépés volt a gyülekezet életében. Jelenleg a templomépület és harangtorony teljes külső vakolása-tatarozása történik – derült ki a Gáspár Erika lelkipásztorral folytatott beszélgetésből –, mondhatni önerőből, a megyei tanács támogatásával és a holland testvérgyülekezet segítségével. A szörcsei református gyülekezet is rendezvényeken ünnepli a reformáció félezredes évfordulóját. Testületileg részt vesznek a Kálvin-hét kovásznai zárórendezvényén, augusztus utolsó vasárnapján pedig templomi hálaadó istentisztelet során emlékeznek a reformációi jubileumra, a templomot megújító gyülekezeti adományozásra, és ünneplik az új kenyeret.
Székelytamásfalván az emlék is él
A történelmi Postaút Szörcsénél kikerüli Székelytamásfalvát, Székelypefőfalva felé veszi az irányt, majd Imecsfalvánál ér véget a jelenleg kevésbé használt szakasza. Tamásfalván kicsengetési ünnepséget tartottak, mi pedig lencsevégre kaptuk az élő millenniumi emlékfát, amellyel egy évtizeddel ezelőtt úgymond „megnyújtotta” ez a falu a magyar ezredévre való emlékezést. Történt ugyanis jó tíz esztendővel ezelőtt, hogy kiszáradt és kidőlt a falu millenniumi emlékfája. Nincs semmi baj, jött az egyedinek is mondható ötlet, ültetünk helyette mást, és tovább él az emlékezés! Ambrus Attila, aki közel húsz esztendeje képviseli Tamásfalvát a zabolai községi tanácsban, olyan örömmel beszélt az emlékfáról, mint e sorok írója, aki külön sorozatban idézte fel ezeket az élő emlékeket e lap oldalain. Munkásruhában fogadott Ambrus, és elmondta, hogy másodmagával a református gyülekezet imaházánál tevékenykedik, ahol nyílászárókat cseréltek.
– Sajnos, a mindenkori zabolai községvezetésnek nem a legédesebb gyermeke volt a mi falunk. Inkább az ígéretekből kaptunk többet, mint segítségből. Az eltelt évtizedben sem sikerült tisztázni és véglegesíteni a Thúry-kastély tulajdonjogi helyzetét, amelyet ugyan megvásárolt az önkormányzat, belülről kifogástalan, kultúrotthonként használjuk, de a külseje – jelzem műemlék – sok kívánnivalót hagy maga után. Ezt a két dolgot kértük az új polgármestertől: írassa a községi tanácsra, és végezze el a külső tatarozását.
Mezőnéző utunk tapasztalatait Papp János mezőgazdász szakemberrel osztottuk meg. Közös vélemény, hogy ritka szép a székelytamásfalvi határ, benne az őszi és a tavaszi gabona. Besegített ebbe az utóbbi nagy eső is. Sajnos, országszerte gyengébben fejlődött a kukorica, amely állandó 25–30 Celsius-fok mellett ér el gyorsabb növekedést. A nagyobb termelők – akikből ötöt tudtunk összeszámolni – megbirkóznak a jövedelmezőbb repce, szója és napraforgó termesztésével is. Az állattenyésztést itt is a megyeszerte ismert bajok igazgatják. Esik, jobb esetben stagnál az állatlétszám. Jobbacska jelenleg a malac ára: 250 lej egy kéthetesé. A tamásfalvi juhok hoznak még valamit a konyhára. Kimentek a hegyekbe, kinn vannak a pávai pusztán. Aránylag jó a talaja Alsó-Mezőföldnek is, a vízen túli talajokhoz hasonlít, amelynek áldásairól a Timate Kft. tulajdonos-mérnökével, Bajcsi Ákossal beszélgettünk. Elmondta, hogy hasznos növények egész skálája termesztésére alkalmas a mezőföldi talaj, s egyre jobb eredményeket hoz az öntözés és a nagybani termesztés. Sorolta a cég leendő terményeit: burgonya, búza, repce, cukorrépa, lucerna, zöldségfélék és szója. Utóbbit a gyengén kelt és a fagy érintette búza helyett kellett vetni. Egyre gyakoribb Mezőföldön a kánikulai meleg, ami gépszínek építését teszi szükségessé, a magas külső hőmérséklet ugyanis próbára teszi és megviseli a gépek amúgy is költséges gumiszalag-állományát.