A szurkolás szórakozás, öröm, az összetartozás élményét nyújtja, presztízst jelent, pénz és idő nem akadály. A szurkoló és a játékos a stadionban egymás bajtársai lesznek, ugyanazt élik át a drukkerek a lelátón, mint a játékosok a pályán. A drukkerek nemcsak feszültséget vezetnek le a szurkolással, hanem megélhetik a csapategységet, amit ők tovább erősítenek a sálakkal, öltözékkel. A csapathoz tartozás önbizalmat, presztízst ad számukra, segít, hogy a szurkolás által megtanulják, hogyan kezeljék a különböző szélsőséges élethelyzeteket, például az örömöt és a kudarcot. A Székely Légió szurkolói a Sepsi-SIC és a Sepsi OSK mérkőzéseinek elengedhetetlen hozzávalói, legyen szó hazai vagy idegenbeli találkozókról, hiszen saját költségükön az ország bármely részére elkísérik kedvenc csapatukat. Korodi István a kosárlabda-, míg Zágoni Csongor a labdarúgó-mérkőzéseken vezérszurkolóként teremti meg a jó hangulatot.
– Mióta szurkolsz kedvenc csapatodnak? Hogyan kezdődött?
Korodi István: Már hagyomány a családunkban a mérkőzéseken szurkolás, kisgyerekként édesapámmal jártam labdarúgómeccsekre. 2007-ben, amikor a Mikes Kelemen ISK bejutott a női kosárlabda Nemzeti Ligába, apukámmal mentem az első kosárlabda-mérkőzésre, azóta pedig buzdítom a csapatot, történjen bármi.
Zágoni Csongor: A kezdetektől szurkolok a Sepsi OSK labdarúgócsapatának, már a IV. ligás mérkőzésekre is kilátogattam, illetve az első kiszállásom Bákóban volt, amikor feljutottunk a harmadosztályba. Kiskoromban apukám kivitt a meccsekre, és azóta a futball megszállottja vagyok, imádok mérkőzésekre járni akár idegenbe, akár otthon, ez az életem egyik fontos része.
– Mit jelent számodra a szurkolótábor vezérének lenni? Mennyi felelősséggel jár ez a szerep?
K. I.: Fontos leszögezni, hogy én a kosárlabda-szurkolótábor úgymond előénekese vagyok, a közösségünket érintő döntéseket mindig több személlyel közösön hozzuk meg. Rendkívül nagy megtiszteltetés a zöld-fehéreknek szurkolni, viszont felelősséggel jár, hiszen figyelnem kell arra, hogy a szurkolótáborunk megnyilvánulásai mindig a sportszerűség keretein belül maradjanak. Mi csak élvezni akarjuk a kosárlabdát, a meccset, és látni akarjuk játszani a csapatot.
Z. Cs.: Megtiszteltetés a Székely Légió vezérének lenni, szerencsére rengetegen támogatnak, és nekik köszönhetően kicsit könnyebb a dolgom. A felelősség óriási, hiszen rengeteg embernek meg kell felelni, úgymond közös nevezőre kell jutni mindenkivel, ami néha nagyon nehéz tud lenni. Kordában kell tartani a szurkolótábort, hogy ne kezdjünk el olyan dolgokat skandálni, amelyek után problémánk lehet nekünk vagy a klubvezetőségnek.
– A Sepsi-SIC kosárlabdacsapata sikert sikerre halmoz, hiszen kétszeres bajnok és kétszeres kupagyőztes, illetve a Sepsi OSK sporttörténelmet írt, mert az élvonalba jutott. Hogyan értékeled csapatod idényét?
K. I.: Az elmúlt idény majdnem tökéletes volt: a Román Kupa-győzelem nem jött össze hazai pályán, de a bajnoki cím megvédése kárpótolt. Szerencsések vagyunk, hogy tavaly a bajnoki és a kupaelsőséget is megünnepelhettük egy nagyszerű kosárlabdázókból és edzőkből álló együttessel.
Z. Cs.: A csapat szívvel-lélekkel harcolt a feljutásért. Ennek az eredménynek mi szemtanúi lehettünk, sőt, ennél jobb szezont nem is kívánhattunk volna. Senki nem gondolt rá az idény elején, hogy esélyesek lehetünk az élvonalba jutásra, ez tényleg sporttörténelmi pillanat volt. Büszkék vagyunk a játékosokra, az edzőkre, a klubvezetésre, és minden tisztelet Diószegi Lászlóé, aki nagyot álmodott, és véghez is vitte ebben a kis városban.
– Mit jelent számodra Sepsi-SIC- vagy Sepsi OSK-szurkolónak lenni?
K. I.: Rendkívül nagy öröm olyan csapatnak szurkolni, amely csapatsportok tekintetében Sepsiszentgyörgy sporttörténelmében először diadalmaskodott a Román Kupában és bajnokságban, illetve nemzetközi kupasorozatban szerepelt.
Z. Cs.: A piros-fehérek szurkolójának lenni az életem része, ez már több, mint egy hobbi.
– Hogyan látod, milyen az utánpótlás a szurkolói közegben? Folyamatosan csatlakoznak az újak, vagy inkább lasszóval kell összeszedni a drukkereket?
K. I.: Sepsiszentgyörgy nem nagy város, de azért folyamatosan jönnek új arcok, és remélem, hogy a nemrég elkészült Sepsi Aréna, illetve az újabb nemzetközi kupaszereplés még több fiatalt fog közénk csábítani.
Z. Cs.: Azt gondolom, hogy a jó eredményeknek köszönhetően egyre többen vagyunk, a fiatalok is kezdik megszeretni a szurkolást, nekünk is ez volt a célunk a szezon elején. Remélem, ez a sportláz nem fog elmúlni néhány kevésbé pozitív eredmény után, és egyre többen megszeretik a szurkolást, hiszen kiállni, buzdítani azt a csapatot, amely nekünk fontos, nem szégyen, hanem tiszteletre méltó.
– Milyen a kapcsolatotok az anyaországi csapatok szurkolóival?
K. I.: Az Atomerőmű KSC Szekszárd női kosárlabdacsapat szurkolóival testvérkapcsolatot ápolunk, de emellett eljárunk a Győri Audi ETO és az FTC-Rail Cargo Hungaria kézilabda-alakulatok szurkolóival a romániai mérkőzésekre.
Z. Cs.: Nagyon jó viszonyban vagyunk a Ferencváros szurkolóival, de más szurkolótáborokkal is jó kapcsolatot ápolunk. Mindenki próbál segíteni nekünk, szurkolnak velünk, legyen szó az Újpest-, a Vasas-, Makó-, Szombathely- vagy akármelyik más anyaországi szurkolótáborról. Sőt, mi több, még a határon túlról is többen szurkolnak nekünk, nem csak az anyaországból.
– Egyes szurkolótáborokhoz a huliganizmus is hozzátartozik. Hogyan vélekedsz a szélsőséges szurkolói megnyilvánulásokról?
K. I.: A szurkolótáborokat is emberek alkotják. A társadalomban is vannak szélsőségesek és moderáltabbak, amíg az úgynevezett ultrák nem kerülnek többségbe, addig nem gyakoriak a szélsőséges megnyilvánulások, és ezek kezelhetőek is.
Z. Cs.: Véleményem szerint a huliganizmus hozzátartozik a szurkoláshoz, az viszont már egy fokkal feljebb van, a közösség által kevésbé kedvelt. Szélsőségesek mindig is voltak és lesznek, ez a szurkolással jár, de amíg kordában tartjuk a tábort, nem lehet belőle baj.
– Az elmúlt idényben több mérkőzésen is érték atrocitások a szurkolótábort a nemzetiségi összeférhetetlenség miatt. Hogyan kezelitek az ilyen helyzeteket?
K. I.: Igen, az elmúlt szezonban majdnem minden kiszálláson volt problémánk a nemzetiségünk miatt, de megpróbáltunk civilizáltan válaszolni ezekre a megnyilvánulásokra, amelyek legtöbbször a csarnok másik feléről hangzottak el. Ezek a sajnálatos esetek minket nem akadályoznak meg abban, hogy megtartsuk a magyarságunkat, és továbbra is anyanyelvünkön biztassuk csapatunkat, még akkor is, ha játékosaink többsége ezt nem érti.
Z. Cs.: Sajnos, szinte mindenhol provokálnak minket, amire a mi válaszunk az, hogy nem vesszük figyelembe, és még hangosabban skandáljuk a saját dalainkat. Szerintem ennél jobb válasz nem létezik a folyamatos provokációra.
– Több helyen is írták, mondták, hogy ti vagytok az ország legjobb szurkolói. Milyen érzés ezt olvasni, hallani?
K. I.: Ezek az elismerések rendkívül jólesnek nekünk, nagyon jó érzés ezt olvasni, hallani. Mi csak a szeretetünket, a kosárlabda-szenvedélyünket szeretnénk a csapatnak átadni a meccsek alatt, ezzel is újabb győzelemhez segítve őket. Fontos, hogy ne csak a győztes pillanatokban legyünk a csapat mellett, hanem azokban a percekben is, amikor esetleg vesztésre állnak, és a szurkolással ösztönözzük, hogy egy mérkőzés sincs veszve.
Z. Cs.: Nagyon jó érzés ezt látni, hallani. Próbálunk egyre jobbak lenni, és ezek szerint megvan az eredménye a csapatért és a szurkolótáborért tett munkánknak.
– Mik a szurkolótáborod jövőbeli céljai? Jóban-rosszban továbbra is a Sepsi-SIC és a Sepsi OSK mellett lesztek az eredményektől függetlenül?
K. I.: Igen, eredménytől függetlenül a csapat mellett voltunk, vagyunk és leszünk. Már bizonyítottuk hűségünket, amikor évekkel ezelőtt a Sepsi BC haldoklott, hiszen mi akkor is a lelátón voltunk, csendesebben, mint máskor, de kitartottunk. Eddig is saját költségünkön utaztunk és szereztük be a szurkolói kellékeket, a jövőben is ez a célunk. Szeretnénk az Európa-kupa idegenbeli mérkőzésein is részt venni, de ez a jövőbeli ellenfelektől, az utazási távolságtól is nagyon függ. Reméljük, a Sepsi Arénában is legalább olyan jó hangulat lesz, mint a Szabó Kati Sportcsarnokban, illetve még több sepsiszentgyörgyivel meg tudjuk szerettetni a kosárlabdát.
Z. Cs.: Jóban-rosszban tovább kísérjük a Sepsi OSK csapatát. Szívből reméljük, nem fogunk kiesni, és képesek leszünk az első osztály meghatározó csapata maradni hosszú éveken keresztül. Szeretnénk, ha bővülne a tábor, ha egyre többen kilátogatnának a meccsekre, és persze buzdítanák csapatunkat. A mostani elképzelésünk idáig bevált, remélem, a jövőben is így marad, és a folytatásban is büszkék lehetünk arra, hogy a Székely Légió tagjai vagyunk.
