Hetedik alkalommal szervezték meg hétvégén a Székelyföldi Vadásztalálkozó rendezvénysorozatot. A vándortalálkozónak idén Háromszék adott otthont – a rendezvényt felváltva Maros, Hargita és Kovászna megyében tartják –, az események Sepsiszentgyörgyön és Árkoson zajlottak.
A két nap nem csak a vadászok számára bizonyult érdekesnek, a vendégek is betekintést nyerhettek a vadászkultúrába az öltözködési, magatartási szokásoktól a hagyományokig, a vadászati módszerekig, láthatták a nemes vadtrófeákat.
Péntek délután a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében tartották a Vadászati Akadémia előadásait. A Magyar Vadászkamara kürtegyüttesének nyitánya után Demeter János, a Vadon Egyesület igazgatója köszöntötte a jelen lévő vadászokat és a hallgatóságot. Az akadémia tavaly Erdőszentgyörgyön indult útjára, a nagy sikerre való tekintettel folytatták idén, és a továbbiakban is folytatni kívánják. „A tudományos konferencia jó lehetőség a szakmai problémák megbeszélésére, még ezekben a vadászok számára nehéz időkben is” – fogalmazott a megnyitón Oláh Csaba, a Vadászati Kulturális Egyesület (VKE) elnöke. Faragó Sándor, a Nyugat Magyarországi Egyetem rektora a Miért vadászunk? témakört járta körbe, Sárkány Árpád, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács alelnöke a miért „szégyen” vadásznak lenni Romániában? kérdésre kereste a választ. Az előadások után a Székelyföldi vadászati kiállítás előcsarnokában megnyitották a VKE képzőművészkörének kiállítását.
Szombaton Árkoson a Szentkereszty-kastély kertjében folytatódtak az események. 10 órakor vonultak be a vadászegyletek, majd a szabadtéri színpadon köszöntőbeszédek hangzottak el. Máthé Árpád, Árkos polgármestere házigazdaként nem mulasztotta el kijelenteni: a vadászati kvótákat dilettáns politikusok, botcsinálta környezetvédők elképzelése alapján alakítják, ezzel káros eredményeket hoznak a vadgazdálkodás és a vadászat szempontjából is. „Ha Bukarest utcáin sétálnának a medvék, azonnal másképp látnák a problémát, de ha Józsi bácsinak okoznak kárt, azt járulékos veszteségként könyvelik el” – hangoztatta.
Mózes Csaba tolmácsolta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes üdvözletét. A vadásznapok és meghívottjai nemzetünk határokon átnyúló összetartozásának jelét adják – értékelte a politikus. Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor a leghitelesebb természetvédőként említette a vadászt, aki óvja, gondozza a vadállományt, egészségesen szabályozza a populációk alakulását.
Gróf Károlyi József a 2021-ben Magyarországon megrendezendő Vadászati Világkiállításról beszélt, ahol a magyar vadásztársadalom mutathatja meg a világnak, mi a vadászat. Kelemen Attila, a hazai vadászszövetség alelnöke szerint tényleg vannak felhők a vadászat egén, ennek ellenére nem szégyen vadásznak lenni. Ő maga húsz éven át vadászruhában ült a parlament ülésein – mondta. Csányi Sándor üzenetét Benedek Fülöp tolmácsolta, hangoztatva: azért támogatják a vadásztalálkozót, hogy ezáltal is megőrződjenek a székely hagyományok, a gazdasági pozíció, és a következő nemzedékek is örvendhessenek mindennek.
A köszöntőbeszédek után a magyar történelmi egyházak elöljárói kérték Szent Hubertus áldását, majd átadták a Venator Terra Siculorum érdemrendeket. A díjat 2014-ben alapították, ezzel tisztelegnek a példaképet mutató vadásztársak előtt – mondta Demeter János. A díjat idén Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy polgármestere, Dénes Domokos Hargita megyei erdőmérnök és a papolci Imreh János kapta. Ezt követően Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere emlékszalagot kötött a VKE által alapított Magyar Vadászok Zászlajára, majd Demeter János Oláh Csabának adta át a vadásznapok vándorzászlóját.
A Szentkereszty-kastélyban nyitották meg a trófeakiállítást, Sárkány Árpád beszédében hangsúlyozta: minden vadász számára a saját trófeája a legértékesebb, legdrágább. A vadászat a hátizsák előszedésével kezdődik, majd a trófea megcsodálásával ér véget – vázolta. A kiállításon a vadászok tulajdonában levő hazai vadak – vaddisznó, őzbak, farkas, medve, a nagyvadnak számító fajdkakas és mások – mellett jávorszarvas, szibériai őzbak, a csavart szarvú antilopok közé tartozó Marco Polo argali trófeáját is megtekinthették – utóbbiak Sárkány Árpád gyűjteményéből származtak. A szibériai őzbakok trófeái hasonlítanak a hazai őzbakokéra, de sokkal nagyobbak, az egykilós trófea a hazai 600 grammosnak felel meg. Testük dámvad borjú nagyságú, lábuk hosszabb, a hóban való járáshoz alkalmazkodott.
A programban szerepelt a vadászsólyom- és magyaragár-bemutató, de a műsorpontot a szakadó eső megzavarta. A VKE solymászai három madarat hoztak magukkal. Kettő közülük Feldegg sólyom – az egyik 17 éves tojó, a másik ötéves hím –, a harmadik északi sólyom – magyarázta érdeklődésünkre Ambrus László nyugalmazott tanár, aki maga is solymász, akinek meghívására egy nappal korábban Uzonban röptették a sólymokat.
A szakácskodásban is helytálló vadászok már kora délelőtt tüzet gyújtottak, odaadással készítették a tokányt, pörköltet, más finomságokat – amelyekkel a vadásznapok főzőversenyére neveztek, a legjobbakat díjazták is. Ritkaságszámba menő finomság is készült szombaton, a Nagy-Küküllő vadászegylet tagjai nem főztek, hanem sütöttek: egy egész vaddisznót húztak „karóba”, sütöttek meg egyben, szénen. Mărmureanu-Bíró Leonard „Maci” szakmai magyarázattal is szolgált érdeklődésünkre: szerdán lőtték a tavalyi süldőt, injekciós tű segítségével nyomkodták tele sóval, fűszerrel, szombatig hagyták pácolódni. Az eredmény fenséges lett, túltett a már megszokott ökörsülteken is – főként, ha „előtte pálinka, utána bor” volt a menüsor. A szombati napot kézművesvásár, fúvóskoncert, népi tánc, vadászbáli ruhák bemutatója színezte, este a Bojtorján együttes koncertezett.
