A kommunista korszak grandomániás építkezéseinek öröksége az állomási tó, amelyet még az akkori időkben sem tudtak rendesen karban tartani, a forradalomnak nevezett rendszerváltás után meg teherré vált a városnak. Sok évnyi parlagon hagyást követően egy vállalkozó halakkal telepítette be, horgásztóvá alakította, ekkor – néhány évig – civilizált élet zajlott a tó körül. Egyedüli „szépséghibája” a létesítménynek a közepén árválkodó sziget volt, melyen a kommunista időkben cukrászda működött, s amely a magánosítás zavarosában magántulajdonba került. A horgásztavat aztán a kökösi Natura parkot is működtető vállalkozás vette bérbe, azonban időközben csődbe jutott, s nem teljesítette a várossal szembeni szerződéses kötelezettségeit, így az önkormányzatnak szerződést kellett bontania, a tó pedig ismét „gazdátlanná” vált. A még benne maradt halak (mielőtt a Natura parkosok csónakázó tóvá alakították volna, a vizet félig leeresztve kihorgásztatták a halak javát) az elmúlt télen elpusztultak, ugyanis a tó állandó vízutánpótlása nem lévén biztosítva, a vékonnyá vált vízréteg teljesen átfagyott. Tavasszal a városi kertészet takarította ki a haltetemektől a medret, amely most már teljesen száraz, csak a vízleeresztő zsilipnél van egy nagyobbacska tócsa – a békák végtelen örömére.
Mit szándékszik tenni a városvezetés, hogy az állomási tó ne váljék ismét fertővé, felelőtlen emberek szemétlerakó helyévé, kérdeztük Tóth-Birtan Csaba alpolgármestert. A Regionális Operatív Program használaton kívüli területek felújítására kiírandó pályázatára vár az önkormányzat, ennek meghirdetése immár 2014 óta esedékes, de – jó hazai szokás szerint – még mindig csak a közmeghallgatás szakaszában tart. Amúgy nem is ideális a pályázat, a megcélzott területnek mindössze tíz százaléka lehet beépített (és ebbe például a járdák is beleértendőek), a többi zöldfelület kell hogy legyen. A municípiumok szövetsége jelezte is az illetékes minisztériumnál, hogy ezen az arányon változtatni kellene, de nem találtak meghallgatásra, mondta az alpolgármester. A kiírásnak ebben az évben kellene megjelennie, amennyiben sikeresen pályázik az önkormányzat, a tavat és környezetét újjáélesztenék, ami épület lehetséges, annak szabadidős és sport célokat kellene szolgálnia. A város elképzelésében a sziget is szerepel, jelenleg zajlik felértékelése, amennyiben tulajdonosa is elégedett lesz becsült árával, a város megvásárolná, tette hozzá.
Több lehetőség lenne, ha pályázat nem kötné a várost, ugyanakkor nehezebb lenne a dolga is: több szabadidős és sportlétesítménnyel lehetne benépesíteni a tó környékét, ellenben a finanszírozáshoz a magánszférából kellene partnert keresnie magának. Ebben az esetben rugalmasabb projektben gondolkodhatnának, a fejlesztések folyamatosan bővülhetnének, viszont a városnak is több pénzt kellene költségvetéséből erre a célra fordítania, és a külső partner megtalálása sem könnyű – de ez még a jövő titka, egyelőre a pályázati lehetőségre koncentrálnak, mondta az alpolgármester. Annyi bizonyos, hogy az állomás negyedi lakossággal egyeztetni szándékoznak a tó jövőjét illetően, egy, az ott lakókból alakult baráti társaság (amely civil szervezetté válásának szándékát is jelezte) már megkereste a városvezetést azzal a kéréssel, hogy inkább szabadidős célokat szolgáljon a tó és környéke, semmint ismét horgászok vegyék birtokukba, mondta még Tóth-Birtan Csaba, hozzátéve, egyelőre annyit szándékoznak tenni, hogy – kihasználva a leürült medret – kitakarítják a tó alját.
A tó most száraz mederrel tátong, a tócsában békák élik boldog napjaikat, a töltést felnőtte a fű és a gaz, itt-ott már megjelent a civilizációs szemét – ami nem csoda, hiszen az egész tóparton egyetlen szemetes kuka sem található. Egyre kevesebb ember sétál a töltésen, a közvilágítás nem működik, felügyelet nincs – ilyen körülmények között pedig könnyen rossz társaságok találkozóhelyévé válhat a környék.