A fehér inget, fekete nadrágot és mellényt, valamint szalma- vagy szövetkalapot viselő férfiak Kézdialmás főterén gyülekeztek, ahonnan többnyire székely ruhába öltözött asszonyaik kíséretében elindultak kaszálni. A nők a pálinkát, a vizet és a früstököt (reggelit) vitték kosaraikban a kaláka helyszínére, az Egerkúthoz, Cserei Lázár kaszálójához, amit néhai Bíró István nagyapjától örökölt. A lemhényi Zsigmond Miklóst nemcsak felesége, Izabella, hanem két-, négy-, hat- és nyolcéves székely ruhás kislányai is elkísérték. A legidősebb kaszás a 78 éves kézdialmási Kádár András volt. A lekaszált fű elterítésébe az asszonyok is besegítettek.
Cserei Lázár ötletgazda érdeklődésünkre elmondta: a kaszálókaláka ötletét a tavaly Kézdialmáson is megforduló Hazajárók csapata vetette fel. A kaláka a rendszerváltás után még létezett, tizenkét-tizenhárom éve „ment ki divatból”, a gazdák zöme áttért a gépi kaszálásra. Az ötletgazda a kaszálókalákát hagyományápoló és közösség-összetartó céllal szervezte meg.