Gondoskodnak a hazai politikusok arról, hogy mindig kéznél legyen egy-egy forró téma, amit elemezni lehet, amiről jóslatokba lehet bocsátkozni: ha egy hete még az volt a nagy kérdés, Liviu Dragnea vagy Sorin Grindeanu nyeri a szociáldemokraták egész országra kivetített belső párbaját, ma már elsősorban az foglalkoztat mindenkit, ki lesz az új miniszterelnök, elfogadja-e Klaus Iohannis az SZDP jelöltjét, vagy hosszabb válságra kell berendezkednünk.
Az államelnöknek külföldi diadalmeneteivel sikerült ismét lendítenie népszerűségén, kevesen törődnek azzal, hogy dollár- és eurómilliárdokért vásárolt fegyverek nyitották meg előtte Európa és a világ vezetőinek ajtaját. Még korábbi ellenfelei is Iohannist ajnározzák, hogy lám, mily mértékben növelte Románia befolyását. Miközben az ország ügyeiben eljáró, megfontolt és kiegyensúlyozott elnök képét igyekszik hazasugározni, gondoskodott arról is, hogy elég nagy román legyen, ő is kevert egyet a nacionalista hőbörgések maszlagán, amikor csak úgy, mellékesen elejtette: elfogadhatatlan, hogy Dragnea területi autonómiáról egyeztessen az RMDSZ szavazataiért cserébe. Senki nem kérdezte, szó sem volt ilyesmiről, de Iohannisnak még egy kis olajat kellett öntenie az amúgy is hatalmas lángokkal felcsapó tűzre, hogy mindenki lássa, milyen jó hazafi. Ismét bizonyította, ha népszerűsége növeléséről van szó, semmi se drága.
Ezek után nehéz kitalálni, mit lép a következő napokban, miről véli úgy, hogy érdekét szolgálja: gyorsan lezárja a válságot, és kinevezi Dragnea jelöltjét, vagy taktikázni kezd, és betart a szociáldemokratáknak. Érvek és ellenérvek sokasága szól mindkét változat mellett. Vannak, kik tudni vélik, rég megegyezett az SZDP elnökével, a külügyi titkosszolgálat (SIE) fejének kinevezéséért cserébe elfogadja jelöltjét, pár napon belül új kormány alakulhat. Ezt látszik sugallani Dragnea magabiztossága, no meg Iohannis külföldi útja is azt közvetíti: Románia a kelet-közép-európai stabilitás zászlóshajója szerepében tetszelegne. Ugyanakkor azoknak is igazuk van, akik azzal érvelnek, az eddigi kormánykoalíció többsége ugyancsak bizonytalanná vált, s eljátszották a rájuk bízott lehetőséget, nem érdemelnek még egy esélyt. Csakhogy az ellenzék még szedett-vedettebb társaság, ott egységet teremteni szinte lehetetlen küldetés, előrehozott választásokat pedig valójában egyik párt sem akar. Eddig a legérdekesebb forgatókönyvvel Sabin Gherman publicista állt elő, aki szerint Iohannisnak Grindeanut kellene kineveznie kormányfőnek – kit egy hónapja még az SZDP is az egekig dicsért –, aki vagy szakértői vagy nemzeti egységkormányt állítana össze. Első hallásra meredek, de ha belegondolunk, nem is olyan irreális elképzelés.
Iohannis, mint ígérte, a következő napokban mérlegel és dönt. Kétség ne legyen: aszerint, mi alapozza meg leginkább újraválasztásának esélyeit. Minket, magyarokat nagyon könnyedén odadobott koncnak a nacionalista kutyák elé. Vajon az ország valós érdekeivel is ezt teszi?