A délután hat órától éjfélig tartó eseménysorozat idén a hagyomány, értékőrzés és továbbörökítés kérdéseit próbálta körüljárni. A témakör a múzeum egyik időszakos kiállításához, A székely kaputól a törülközőig című, Szinte Gábor (1855–1914) rajztanár, gyűjtő, fényképész, rajzoló hagyatékát bemutató tárlathoz kapcsolódik, akinek életútja azt bizonyítja: kitartó munkával, odafigyeléssel a fontos értékeket tovább lehet adni a következő nemzedékeknek.
A program Várkonyi Eszter A legkisebb fiú című, Kántor Péter verseire összefűzött zenés-mesés-bábos interaktív gyerekelőadásával kezdődött, mely a 2–8 év közötti, legfiatalabb korosztálynak szólt. A múzeumkertben összegyűlt nagyszámú és igen heterogén gyerekközönség figyelme és aktív részvétele az előadásban azt bizonyítja: ha a lélek hangjai elég erősek, a takarások és különleges effektusok nélküli egyszemélyes bábszínház is érvényes lehet. A bábelőadás után a főépületben Régi idők múzeuma címmel Sztáncsuj Sándor József régész tematikus tárlatvezetése következett arról, hogy miként alakult az idők folyamán a múzeumok sorsa, a múzeumkertben pedig gyerekeknek szóló kézműves-foglalkozások kezdődtek: népi motívumokkal díszített lámpást vagy homokrajzot készíthettek a kicsik, a nagyobb gyerekek pedig székely kaput barkácsolhattak fagylaltos pálcikákból Szeles József restaurátor irányításával.
Még javában „alkottak” a kis művészek, amikor elkezdődött Kinda István néprajzos muzeológus Jelek, fejfák, sírkövek Székelyföldön című, vetítéssel egybekötött előadása, mely szintén nagyszámú érdeklődőt vonzott, később Sántha Imre Géza művészettörténész tárlatvezetése következett. Este tíz órától tartották az Életünk a tánc, avagy családi ki mit tud című táncelőadást, amely az idei Múzeumok éjszakája egyik kiemelt eseménye volt, és három különböző család – Dezső Tibor Attila református lelkész és családja, Mocsel Antal Rémusz őrkői hagyományőrző és családja, valamint Tőkés Zsolt néptáncoktató és családja – táncbemutatói által azt érzékeltette, miként ível át nemzedékeken a tánc, milyen nagyszerű lehetőség átörökíteni gyermekeink számára népünk évszázados hagyományait. Az est zárásaként a Szerelempatak című dokumentumfilmet vetítették.
Ez az egyetlen olyan alkalom, amikor mások is bejönnek a múzeumba, mint akiket egy bizonyos téma érdekel – magyarázta Bartha Zonga, hozzátéve: idén is sok ismeretlen arcot látott, akiket inkább a kiállítások vonzottak be, mint a programok. „Örülnék, ha idővel akkorára nőné ki magát a rendezvény, hogy az intézmény minden alkalmazottja részt vegyen benne, hisz a közös ügyek a legjobb csapatépítő foglalkozások, és az is célja a rendezvénynek, hogy tudjunk együtt kilépni a hétköznapokból” – fogalmazott. Az idén tizenegyedik alkalommal szervezett rendezvényt a korábbiakhoz hasonlóan úgy próbálták kitalálni, hogy minél színesebb legyen és minél tágabb közönségréteghez szóljon – annál is inkább, hogy a tervek szerint jövőre felújítási munkálatok miatt bezár a múzeum, így pár évig valószínűleg nem lesz alkalmuk megszervezni a Múzeumok éjszakáját.