Az együttes életében jelentős esemény a kastély szomszéd­ságában található, Makovecz Imre ál­tal tervezett református templomban vette kezdetét, ahol Bod Péter székelyszáldobosi tiszteletes a 103. zsoltár első két versére épített igehirdetésében a mindennapjainkban tetten érhető áldásról beszélt. István Ildikó kis tanítványai voltak a születésnapi buli első fellépői: a Folker zenéjére járták a ránk hagyományozott táncokat. A kastély sokáig esketőteremnek használt részében Könczey Elemér karikaturista és Bajkó Attila képzőművész kiállítását lehetett megtekinteni. A Krónika napilapban rendszeresen közlő kari­katurista előadása során azt bizonygatta, nem olyan nagy ördöngösség jó karikatúrát készíteni, elég, ha megfigyeljük környezetünket, követjük a világ eseményeit, s megfelelő öniróniával közelítünk saját magunk irányába.
A Bajkó Attilát és rajzait bemutató kisbaconi Farkas Erzsébet úgy fogalmazott, a temesvári festő- és bábművész hisz a mesékben, s ez munkáin is meglátszik. „Alkotásai a mesék csodákkal telített világrendjébe kalauzolnak. Különös vonzódása a lovakhoz, madarakhoz valamiféle fenséget, felemelkedést, szárnyalást, isteni felemelkedést képvisel. Nemcsak az állatok jelenléte feltűnő, hanem az ember és természet, a materiális és szakrális világ harmonikus együttléte is. A mese számára a gyermekkorban kizöldült kis lélekfa oázisa olyan terep, amelyből jóság és szépség gyümölcsözik” – mondotta a méltató.
Az olaszteleki Daniel-kastély tulajdonosai, Rácz Attila és Lilla kastélyturizmusról szóló előadása beszélgetéssé, ötleteléssé alakult, miután többek közt a Pont Csoport Kastély Erdélyben című programján dolgozó munkatársak, Sütő Levente vargyasi polgármester és Sütő István bútorfestő is hozzászóltak. Mint mondották, az elmúlt években elkezdődött útkeresés jó irányba halad, de még rengeteg a tennivaló. Történelmi ingatlanjaink megmentésére nehéz pénzt szerezni, a helyi közösségeket sem könnyű a vendégfogadásba bevonni, pedig amit kínálni tudnának – hagyományosan eltett lekvártól esztenán való fogadásig vagy éppen mezei munkáig bármi –, arra lenne igény, sokan fizetnének a nem mindennapi élményért. A helyi elöljáró szerint azt is el kellene érniük valahogy, hogy a ma embere ne herdálja el azt, amit elődei felépítettek: csak idén három régi, megtartásra érdemes ház bontási engedélyét kellett kiadnia. A résztvevők úgy vélték, a buktatók ellenére is lehet ezt a fajta turizmust művelni, s idővel biztos akadnak olyan, jelenleg külföldön a vendéglátásban dolgozó fiatalok, akik készek lesznek bekapcsolódni a munkába, s közvetlen környezetük mentalitását megváltoztatják.
Igazi színfolt volt a magyarbikali fiatalok fellépése. Elsősorban ifjúsági vallásos dalokat adtak elő, de akadt például klezmeralapú és világiasabb is – a szalmabálákon ülő közönség mindegyiket megtapsolta. A néhány éve zeneileg képzetlen gyermekhadból verbuvált, s ma már negyvennél is több tagot számláló együttes sikere vezetőjüknek, Szabó Mihály református lelkipásztornak köszönhető.
Cseresznyés Szilamér úgy nyilatkozott, örvend az egész napos rendezvény sikerének, a  koncerteknek, a kézműves-foglalkozásokat vállalók lelkes munkájának, a kiváló, igazán családias hangulatnak, a táncháznak, az éjfélig tartó önfeledt mulatozásnak. „Élmény volt számunkra, hogy bár különösebb hírverést nem csaptunk, mégis ennyien eljöttek, s velünk ünnepeltek a TransylMania tagjai közül többen is; köszönettel tartozunk mindannyiuknak, akik velünk tartottak. Hogy lesz-e húszéves évfordulót ünneplő születésnapi bulink? Mi abban bízunk, igen!” – nyilatkozta a TransylMania vezetője.