A fiatalokat láthatóan nem hatotta meg a nő felháborodása, vissza-visszaszóltak, mosolyogtak, azzal érveltek, hogy nem ők hangoskodtak. Egy idő után más lakók is kiléptek a teraszra, egyesek csak hallgatóztak, mások bekapcsolódtak a vitába a szokásos „menjetek a saját blokkotok elé, és ott kiabáljatok” felszólításokkal...
Végül a nő férje vetett véget a vitának, mondván, ha negyed órán belül nem tűnnek el a fiatalok a tömbházuk elől, kihívja a rendőrséget. Különben is, forgalmi tábla hirdeti, hogy tilos a téren a biciklizés, de nem tartják be... A fiatalok lassan elvonultak a szoborcsoport felé, s kicsit halkabban folytatták az eszmecserét. Utóbb többször eszembe jutott ez a kis affér, mert nehéz benne megtalálni a teljes igazságot...
A Mihály Vitéz tér már nagyon rég játszótere a fiataloknak, talán rég zavarja is az ott lakókat a hangoskodásuk. Nyáron biztosan még rosszabb a helyzet, mert a meleg miatt este kénytelenek ablakot nyitni a lakók. Valószínűleg minden hang felhallatszik a tömbház előtti beszélgetésekből, nevetgélésekből, és valóban dühítő lehet ilyen körülmények között próbálkozni a pihenéssel, a kisbabák altatásával. Lassan felgyűl a fáradtság, a kicsi egyre nyűgösebb, a szülők pedig egyre idegesebbek lesznek, és minden jóindulat ellenére egyszer csak kicsordul a pohár. Jogos elvárás, hogy éjszaka hagyják aludni az embert a saját lakásában.
A téren szórakozó fiatalok bizonyára azon kevesek közé tartoznak, akik még nem estek egészen a számítógépek, táblagépek, internet fogságába, akik még kijárnak, mert fontosak nekik a közvetlen emberi kapcsolatok, a mozgás – biciklizés, gördeszkázás. Jól teszik, ha együtt vannak, szórakoznak, nevetgélnek, a nyári este tökéletes is erre a célra, csak a hely nem megfelelő egy tömbházak által közrefogott téren. Biztosan nekik sem tetszik, hogy esti társalgásaikat nagyon sokan hallgatják, de vajon hol találhatnának ennél jobb szórakozóhelyet maguknak?
Milyen jó dolgunk is volt nekünk, amikor még nagy szabad terek voltak a tömbháznegyedekben, igazi grundok, gyermekbirodalmak! Nappal focizni lehetett az utcán, s csak ritkán szakította félbe a meccseket egy-egy elhaladó autó. Közel volt a rét, az erdő, a településeken áthaladó folyók tiszta vizű fürdőhelyeket biztosítottak. Valahogy élhetőbb volt a világ a városokban. Ma vajon hány olyan helyet lehetne találni Sepsiszentgyörgyön, ahol úgy játszhatnak a fiatalok, hogy senkit se zavarjanak? Az utak forgalmasak, a tömbházak között túlzsúfolt parkolók, csak az játszótér, amit kimondottan erre a célra alakítottak ki. A sportpályát előre le kell foglalni, és fizetni kell érte...
Ha jobban belegondolunk, nem csoda, hogy az internet tűnik a legkézenfekvőbb szórakozási lehetőségnek sok-sok fiatal számára.