Megújul a kultúrotthon
Két jelentős beruházást kezdenek hamarosan Nagyajtán: felújítják a kultúrotthont, és felépítik a ravatalozót. A nagyobb összeget, 2,08 millió lejt a B kategóriás műemlékként számontartott kultúrotthonra költik. A védettség miatt nagy körültekintéssel kell elvégezni a nagyterem értékes freskója, a belső nyílászárók és a kályhák felújítását, ezért a munka várhatóan mintegy két esztendőt vesz igénybe. A Vidéki Beruházásokat Kifizető Ügynökségtől nyert pénz szinte teljes egészében fedezi a kiadásokat, az önkormányzatnak mindössze hatvanezer lejt kell kifizetnie el nem számolható költségként, tervezésre és felszerelésre.
Az épület felújítása úgy tíz esztendővel ezelőtt vetődött fel, miután észrevették, hogy a tartófal benedvesedett, illetve a mestergerenda meggyengült – félő volt, hogy a mennyezet miatt a freskóban keletkezik végzetes kár. Az önkormányzat 2008-ban hívta segítségül Hlavathy Károlyt, aki elkészítette a felújítás tervét. A pénzt biztosító kormányrendelet módosítása miatt – előnyben részesítették a víz- és csatornahálózatok korszerűsítését – a közel nyolcszázezer eurós beruházás elmaradt. Ezt követően többször is próbálkoztak, de újabb lehetőség csak 2015-ben adódott, amikor az említett ügynökségnél megjelent az a kiírás, amely félmillió euró értékig lehetővé tette ingatlanok restaurálását. Ez a pénz nem lett volna elég teljes egészében a tervezettek megvalósítására, de a tanács úgy döntött, mégis belevágnak. Bihari Edömér polgármester szerint jól mérték fel a helyzetet, amikor igent mondtak a lehetőségre, hiszen a legfőbb célkitűzéseket meg tudják valósítani.
A ravatalozó építése 354 ezer lejébe kerül a községházának, s várhatóan már jövő nyárra, őszre elkészül. A tetszetős, néhány elemében a vártemplom stílusából ihletett épületet – ajtaja gótikusnak hat, előterének oszlopai a vár építészetét idézik, faragásai leveles mintázatúak – annak a teleknek az alsó harmadára húzzák fel, amelyet az unitárius parókia mellett vásároltak meg. Volt olyan elképzelés is, hogy ne az aljban, hanem fentebb kapjon helyet a ravatalozó, de úgy igencsak közel lett volna a vártemplomhoz, azaz különleges engedélyeket kellett volna beszerezniük, s talán nem is illett volna a faluképbe, ha az úttól olyan messzire kerül. Bihari Edömér polgármester sajnálja, hogy a telken levő öreg faházat nem tudják megmenteni – állapota olyan gyenge, hogy jóformán újjá kellene építeni –, pedig elég nagy lenne ahhoz, hogy egy néprajzi gyűjteményt befogadhasson.
„Örvendek, hogy két komoly, közösségünk számára fontos beruházást kezdhettünk el. Nagyon remélem, zökkenőmentesen haladnak majd a kivitelezéssel, s mihamarabb használatba vehetjük őket. Nagy szükségünk van mindkét létesítményre” – mondotta a község polgármestere.
Jó itt diáknak lenni
A Kriza János Gimnázium padjait közel háromszáz gyermek koptatja. Első látásra azt mondanánk, ilyen létszám mellett egészen biztosan nem fenyegeti a megszűnés veszélye. Megszűnésről tényleg nem kell beszélni, de vannak figyelmeztető jelek, hogy ez a kedvező helyzet változhat. Idén például nem indul önálló előkészítő osztály: a soron következő nemzedék olyannyira kis létszámú, hogy a második osztályosokkal kellett összevonni őket. A születési statisztikák azt mutatják, a következő néhány esztendőben nem lesz hasonló gond, de aztán ismét jöhet egy ilyen hullámvölgy. A nagyajtaiaknak éppen ezért létfontosságú, hogy a környékbeli településen élők számára vonzóak legyenek, s gyermekeiket ide hozzák. Az iskola vezetősége nem hajt az apácai, miklósvári és bölöni iskolák diákjaira, nem népszerűsíti tevékenységét, de azért nem utasítja el a máshonnan érkezőket, sőt, a polgármesteri hivatal az ingázásukat is megoldja. Gazdag Katalin igazgatónő szerint a legjobb, amivel felhívhatják magukra a szomszédos falvakban lakók figyelmét, az, hogy szakképzett, a faluhoz ragaszkodó, évek óta ott tanító tanári karukkal olyan munkát végeznek, amely elismerést vált ki. „Tanáraink rengeteg tantárgyversenyre készítették fel diákjaikat, akadnak jó hangú gyermekek, akik népdalversenyen teljesítettek szépen, és sportolóink sem vallottak szégyent. Megjegyzem, nemcsak versenyekre járunk, hanem mi magunk is szervezünk különféle eseményeket. Májusban Erdővidék-szintű angolnyelv-tábort tartottunk, s éppen a napokban ért véget az a háromnapos, a Tekse felé, a Nagypallón tartott duatlonverseny, amelyen hat erdővidéki iskola tanulói vettek részt. Örömünkre szolgált, hogy nemcsak mi, a tanárok álltunk az ügy mellé, hanem a szülők és támogatók is, ami igencsak sokat számított, hiszen úgy hatott, mintha nem is iskolai, hanem családi eseményen vettünk volna részt” – mondotta.
Az elkövetkező hónapokban, amíg a vakáció tart, néhány jelentősebb beruházást hajtanak végre.  A legsürgősebb tennivaló a központi fűtés felújítása lesz. Eddig kielégítően működött, de a télen olyannyira meghibásodott, hogy a nagy hidegben az is megtörtént, felöltözve kellett az osztályokban ülniük, mert a legnagyobb igyekezet mellett is csak 13–14 fokosra tudták kimelegíteni a helyiséget. A jelentős beruházáshoz az önkormányzattól kaptak segítséget, köszönet érte – mondta Gazdag Katalin igaz­gatónő.
Hasonlóképpen ezekben a hetekben fogják kiépíteni a kamerarendszert is. Különösebb biztonsági gondja nincs az iskolának, de hátul, a sportpályánál nincs bekerítve, délutánonként vagy hétvégente nem ritka, hogy a gyermekek ott fociznak s esetenként ezt-azt megrongálnak, nem árt tehát, ha nyomon tudják követni, mi történik.
Gazdag Katalintól azzal búcsúztunk, hogy a képességvizsga eredményeiről utólag még beszámolunk. Hétfő este szólt is a telefon: mint kiderült, ha csak a nagyajtaiak eredményeit nézzük – elvégre riportunk csak a községközpontról szól! –, a diákok közel hatvan százaléka minden vizsgát sikeresen teljesített, a tizennyolc diákból tíz. A legnagyobb gondot, mint minden évben, a román nyelv jelentette, de magyarból is alacsonyabbak voltak a jegyek, mint az elvárt. A legjobb eredményt a Miklósvárról ingázó Szennyes Emil (8,01) érte el, akit Bedő Nóra Boglárka (7,21) és az apácai Mátis Edina (7,20) követett. A középiskolában továbbtanulni szándékozók közül többen választanak sepsiszentgyörgyi iskolát – Székely Mikó Kollégium, Mikes Kelemen Elméleti Líceum, Berde Áron Szakközépiskola, Puskás Tivadar Szakközépiskola –, továbbá a Baróti Szabó Dávid Szakközépiskola szakiskolai osztályai a vonzóak a nagyajtaiak számára.
Az időseket ünnepelték
Mint már hírül adtuk, az unitárius egyház igazán nagy híre, hogy 6,52 millió lejes összköltséggel (ebből 127 ezer lej önrész) megújíthatják a XV–XVI. században épült vártemplomot. A legderűlátóbb becslések szerint is legalább két évig tartó munka során megerősítik a délkeleti bástyát, a kapubástyát és a várfalat, kicserélik padlózatát, megújítják tetőszerkezetét, padlásterében körfolyosót alakítanak ki, s gondot fordítanak a falak kiszárítására is.
A nagy eredmények mellett nem hiányoznak a kisebb, de életükbe sok örömet hozó események sem. Nemrég unitáriusok és reformátusok az Áldás Házában együtt ünnepelték a Diakónia Keresztyén Alapítvány a községben tizenkét esztendeje végzett áldozatos munkáját. A közel hatvan résztvevőt köszöntötte a házigazda szerepét ellátó Fekete Levente lelkipásztor, Berszán István középajtai református tiszteletes, erdővidéki esperes, Bihari Edömér polgármester és Tóth Anna, az alapítvány sepsiszentgyörgyi fiókjának vezetője. Fényképes vetítésen emlékeztek az elmúlt évek jelentősebb pillanataira, szóltak a munkájukat anyagiakkal támogatókról – a helyi tanács más önkormányzatokhoz képest jelentősebb hozzájárulást biztosít, és a hollandiai ridderkerki református egyházközség is folyamatosan segít –, majd szeretetvendégség közben kötetlenebb formában ünnepeltek tovább.
A közösséget szolgálják
Fekete Levente azt javasolta, keressük fel a Diakónia Keresztyén Alapítvány helyi dolgozóit, s írjunk róluk, mert odaadó munkájukkal már rég rászolgáltak arra, hogy kicsit az érdeklődés középpontjába kerüljenek. A tiszteletes felkérésének szívesen tettünk eleget.
Kisgyörgy Lenke és Matuz Ildikó tizenkét, illetve tizenegy éve dolgozik a Diakónia Keresztyén Alapítványnál. A gondozásukban lévő negyvenhat idős ember sokféle feladatot ró rájuk. Az egyszerűbb esetek közé a vérnyomás és vércukorszint ellenőrzése tartozik, de a középajtaiaknak, akiknek nehezebb a járás, vállalják a gyógyszerek felíratását és kiváltását is. A fekélyesedő sebek ellátása már nehezebb, több türelmet és odafigyelést követel, aztán vannak súlyos betegeik is, akiket forgatni, fürdetni kell. Télen előfordul, hogy fát vágnak, begyújtanak, vizet visznek vagy éppen takarítanak. A magukat ellátni képtelenek szennyesét baróti szociális mosodájukban kimossák, és a segédeszközöket – mankó, járóka, tolószék, vécészék – igénylőknek beszerzik az életüket megkönnyítő felszereléseket. Munkájuk megterhelő, de azt mondják, ha az ember szeretettel és együttérzéssel végzi, könnyebbé válik.
A kezdet kezdetekor, 2005-ben a község két falujának mindössze egy alkalmazottja volt, Kisgyörgy Lenke. Autó hiányában biciklivel járta a településeket, s Szabó Sándor háziorvostól és a polgármesteri hivataltól kapott útbaigazítások alapján kereste fel azokat, akikről feltételezhették, hogy szükség lehet a segítségre. Nem volt könnyű megnyerni az idősek és családtagjaik bizalmát, de viszonylag rövid idő alatt bizonyították, megérdemlik. „Idő kellett, amíg megnyíltak, őszintén beszéltek betegségeikről s elfogadták segítségünket. Az elmúlt években közel kerültünk egymáshoz, s jól tudják, nem azért vagyunk, hogy napjaik legyenek az életüknek, hanem hogy életük a napjaiknak, ezért ma már jó szívvel nyitnak ajtót, s hálásak azért, amit adni tudunk” – mondotta Kisgyörgy Lenke.