Az első következmény a beruházások nagy fokú visszaesése: a tavalyi keret felét sem éri el az erre fordított pénz, gyakorlatilag a 11 évvel ezelőtti szinten állunk. Új projektek nem indulnak, a megkezdett építkezések nagyrészt leálltak (már három denevér is kapóra jön a kormánynak, ha a minden határidőt túlhaladott autópálya-szakaszok esetleges megnyitásáról érdeklődik valaki), világos az is, hogy a szociáldemokraták nagy garral megígért nyolc regionális kórházából sem lesz semmi, sőt: ha ezen az úton megyünk tovább, a közgazdászok szerint már másfél év múlva Görögország sorsára jutunk, azaz összeomlik az államháztartás, és nemhogy fejlesztésre nem jut majd, hanem a nyugdíjakra és a betegek ellátására sem. Mindezeket nem az ellenzékből hallani (amely szintén nagyon vékonyan teljesít), hanem magából a hatalomból: a pénzügyminisztériumból és az SZDP-ből, amelyben egyre többen bírálják a szentírásként lobogtatott, ám a valóságtól teljesen elrugaszkodott kormányprogramot.
A figyelmeztetések azonban leperegnek a döntéshozókról, a kormánykoalíció vezetője, Liviu Dragnea vakon és süketen megy a maga által kijelölt úton, nem hiszi el, hogy a kormányfőcsere nem fogja megoldani a gondokat, elfedni a vágyak és a lehetőségek között egyre szélesebben tátongó űrt. A jelek szerint nem is igazán érdekli a költségvetés billegése, továbbra is saját céljait – a számára kedvező büntetőjogi módosításokat – próbálja elérni, és ebben a hajszában semmilyen árat nem tart túlzottnak. Nem számít Románia nemzetközi hitele, megítélése, a lakosság – a választók! – átverése, jövőjének aláaknázása, még a párttársak, a tegnapi barátok haragja sem, csak és kizárólag saját akaratának érvényesítése. És nincs, aki gátat vetne ámokfutásának, sőt, a nagyrészt régi tagjaiból alakuló új kormány ugyanezzel a fantaszta programmal megy tovább...
Nehéz idők jönnek, és sajnos nem olyan vezetők állnak a kormánykeréknél, akik szakértelmében, hozzáállásában megbízhatunk.