Dermesztő sorok. Amiről szólnak, mi is tudtuk tán, csak nem mertük magunknak sem bevallani, sem hangosan kimondani. Ám mielőtt teljesen földre teperne a letargia, térjünk magunkhoz, és figyeljünk egy igaz emberre, aki bebizonyította, hogy töretlen hittel a semmiből is csodát lehet teremteni. Böjte Csaba szerint nemhogy mi, de az Iszlám Állam által elüldözött iraki keresztények is talpra fognak állni. Az ottani káld menekültek a velük történt szörnyűségek dacára is szilárdan hisznek Istenben. A menekülttáborban élő, otthonukból elüldözött keresztények összetartanak, szeretik és segítik egymást. Böjte atya a Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a Budapesti Székely Kör rendezvényén beszélt iraki utazásáról, ahol azt tapasztalta, hogy azok a káld keresztények, akiket az IÁ fegyveresei elüldöztek otthonukból, és három éve menekülttáborban élnek, lelkileg egészségesebbek, mint mi. 1400 konténerben 5000 ember lakik, de vasárnaponként szentmiséket tartanak az 1000 férőhelyes sátorban. Ezt a lelkületet kellene megtanulnunk nekünk is. „Ebben a térségben az elmúlt ezer évben 12 nagy népirtás volt, az örmény népirtás idején közel hatszázezer keresztényt is kivégeztek.” Ám a mostani menekültek szinte azonnal egyetemet építettek. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a magyar kormány adományából épülő iskola pedig ősszel már működni fog. „Azért mentem, hogy vigasztaljam őket, de én kaptam erőt, bátorítást tőlük” – mondja Csaba atya. Ferencz Vilmos, a Székely Kör elnöke arról beszélt: „Csaba testvér áldozatos munkája erősíti a Kárpát-medencében és a világban szétszórtan élő magyarok összetartozását. A nemzetstratégiáról sokat és sokan beszélünk, de Csaba testvér csinálja.” Na, igen. De ha már róla beszélünk, mondott ő még valami meredeket, de megszívlelendőt, amikor Jézus és a vámos találkozásáról szóló bibliai történet kapcsán így szólt: „Amint az életrevaló legény hívja a táncba a lányt, ugyanúgy Jézus is bátran megszólítja a tanítványait, és hívja őket: Gyertek, emberek halászává teszlek titeket! A fiatalok ott hagynak mindent, és mennek, hátra sem néznek! Sajnos a mai Egyház inkább a sarokban ülő, petrezselymet áruló vénleányhoz hasonlít, aki várja, hogy jöjjön fehér lovon a szent, jól fésült keresztény, aki áhítattal hallgatja az ő panaszait, amiért oly kevesen kérik őt fel táncra!”
A ferences szerzetes eddig is mondott bátor dolgokat, de talán most egy kicsit még merészebben mutatott rá, merre kéne haladni – és merre nem.