Klaus Iohannis, amikor elnyerte tisztségét, azt is elmondta jövőbeli elképzeléseinek egyik fontos céljaként, hogy államfői megbízatását még egy ciklusra meg szándékszik hosszabbítani, hogy megvalósíthassa Románia elfogadtatását a nyugat-európai államokkal és az Amerikai Egyesült Államokkal úgy, mint az EU és a világ számottevő államát. Iohannis tehát céltudatosan követi szándékát, s ebben az államelnöki taktika igazolja a stratégiáját. Soha nem tett és nem is fog olyan lépést tenni, amely ambiciózus terveivel ellentmondásban lenne. Johannis egyszerű fizikatanárként indult, majd polgármester lett, újabb lépcsőfokon a nemzeti szabadelvű párt élére került, és végül – a román marakodásnak eredményeként – Románia elnöki tisztségét nyerte el. Gyakori kapcsolatban áll a világ legbefolyásosabb politikusaival (az Egyesült Államokban, Németországban), és szűkszavú, de szavait jól mérlegelő politikusként saját tekintélyét, személyiségének elfogadását igyekszik Romániára visszavetíteni.
Akkor hát miért fogadta el rövid meghallgatás után a többségi koalíció javaslatát? A végcélhoz vezető taktika része ez, szerintem. A következő helyzetet mérte fel, igen világos meglátással. Mint a jobbközép pártpolitika (nemzeti liberális) elkötelezettje, belátta, hogy amíg Orbán Lajos (Ludovic – az unitárius hitben megkeresztelt, de magyar apja ellenére a magyarságot elutasító) rendbe nem szedi a szétzüllött jobboldalt, hiába nevezne ki kisebbségi kormányfőt (bár megtehette volna). Egy, még párttársai által is támadott kormányfő viszont beillik taktikájába: szétverni a máris belső megkülönbözéssel küzdő Dragnea-csapatot. Ez csupán idő kérdése, még akkor is, ha egyetlen szövetségesének – ennek súlyához viszonyítva – több miniszteri tárcát juttat. Ha sikerül tehát áttörni a máris ingadozó szocdem párthűséget, akkor jöhet akár az előrehozott választás is, amelynek most még nincs itt az ideje. Ha a nem megfelelő miniszterelnök másodszor bizonyítja be a szocdemek kormányzási képtelenségét, a párt darabjaira fog szakadni, és akkor a közben életmagra kapó liberálisok megnyerhetik a választást. Ez Iohannis számára a közvetlen cél, amely után a két-három ellenzéki párt (sőt az RMDSZ is) csatlakozhat egy erős jobboldali koalícióhoz a liberálisok vezetésével. Mostani döntése szerintem világos: nem egyezett meg Dragneával, csak megzsarolta (bocsánat a súlyos kifejezésért) azért, hogy kulcsfontosságú tisztségek (pénzügy, igazságügy) juttatásába beleszólhasson. S aztán jöhet a következő lépés, a szocdem koalíció szétesése és az előrehozott választás a liberálisok (feltételezett) győzelmével.