Mint minden vérbeli politikusnak, neki is volt része plágiumbotrányban. Sajnos, nem tudta jövedelmezően hasznosítani magasztos doktori címét, és ráadásul végül le is mondott róla. Ez a lemondás nagyon jó módszer, alkalmazni lehetne más bűncselekmények estén is. Például, ha valakit rajtakapnak egy lopáson, visszaadja a lopott holmit, és élhet tovább, mint Marci Hevesen. Gazdasági miniszterként szép eredményeket ért el felesége révén, aki 2015–2017 között többmilliós szerződéseket kötött az állammal. Miért ne dolgozna az ember saját országa építésén, gyakran annak kárára, de mindenképp saját zsebére? Így, ha kiesik is a miniszteri székből, nem kopik fel az álla. (Esetleg az állam álla.) Aztán egy ilyen fontos beosztáshoz, mint a kormányfőség, szükséges, hogy az illető jó hazafi legyen. Patriótaságát pallérozandó, ő is részt vett némi titkosszolgálati kiképzésen. Párttársai egy része persze most azzal gyanúsítja, hogy a kelleténél (vajon mennyi a kellet?) is szorosabb a kapcsolata a Román Hírszerző Szolgálattal. No és? Romániában különben sem lehet tudni, hogy hány felelős beosztásban levő személy fedett titkosszolgálati ügynök is ugyanakkor, így kettős vezérlet alatt működik. Lehet, hogy Dragnea és Iohannis gyors döntésébe, Mihai Tudose elfogadásába besegített a hírszerzés is, amely mindent megtesz az ország stabilitásáért?
Dragnea szerint egy kormányfőnek nagyon, nagyon, nagyon, bolondulásig szorgalmasnak kell lennie. Hogy az új kormányfő szorgalmas-e, azt nem tudni, de bolondnak mindenképpen bolond, ha elvállalta, mert most már biztosan nem csak saját felmondását kellett letétbe helyeznie. Elődje, Grindeanu is azt tette, mégsem volt hajlandó lemondani, ebből aztán tanult Dragnea, és a biztonság kedvéért bizonyosan megkövetelte tőle, hogy engedjen magába ültetni egy szupertitkos távirányításos szerkentyűt, amely két elektródát rejt a szíve mellett, és  távkapcsolója a pártvezérnél. Így ha netán megkutyálná magát, nem azt teszi, amit pártelnöke mond, és hiába kérné tőle, nem mondana le, akkor Dragnea csak megnyomna egy gombot, és azzal máris úgy szíven ütné a kormányfőt, hogy rögtön beadja a (miniszterelnöki) kulcsot. A miniszterelnökséggel megkínáltak még másik négy személyt is, de azok megtudhattak valamit a gyilkos feltételekről, nem álltak kötélnek. Szerencsére a régi, kiszuperált miniszterek közül többen is újrafelhasználásra kerültek, és tovább miniszterkedhetnek. (És az unió is büntet  rossz hulladékgazdálkodás miatt!)
A kormányalakítás körüli hercehurcában jöttem rá, hogy baj van a memóriámmal, mind a távolival, mind a közelivel. Másokkal is konzultáltam agyügyben, és nagyon sokan szenvednek ilyen tünetektől. Lehet, hogy Románia összlakosságát elmevizsgálatnak kellene alávetni?
Úgy emlékszem (és vagyunk néhányan még ilyenek), bizonyára rosszul, hogy egy héttel ezelőtt Iohannis azt mondta Berlinben, hogy: nálunk „a kormánykoalíció belső válsága” nem érinti az ország belső stabilitását és gazdaságának működőképességét. Vidám voltam, mert arra gondoltam, hogy kormánytalanul élhetjük tovább gondtalan életünket. Errefel most mit hallok? Az elnök épp közli: „A jelenlegi válság súlyosan árt a hazai gazdaságnak és az ország külföldi megítélésének. Ennek a válságnak mielőbb véget kell vetni.” Rémlik az is, hogy a régi kormányt azért kellett megbuktatni, mert gyengén teljesített. A szépreményű miniszterelnök, Mihai Tudose gazdasági miniszterként nulla teljesítményt mutatott fel. Nem volt jó miniszternek, majd jó lesz miniszterelnöknek? Biztosan arra is rosszul emlékszem, hogy Iohannis 2014-ben kijelentette: ha egy politikust csak három sor másoláson érnek, vissza kell vonulnia a politikától. Tudosét is másoláson kapták, Iohannis mégis egyetértett miniszterelnökké jelölésével.
Aztán megvilágosodtam. Ő dolgozatának harminc százalékát másolta össze, ami ugyebár nem három sor, és ez egészen más.