Elfeledett lovaslegendáink – Örkénytábortól a tengerentúlig címmel jelent meg Cseri Dávid magyarországi lovas író, a Lovas Nemzet rovatvezetőjének és az Epona Spanyol Lovasiskola munkatársának legújabb kötete, amelyet az Erdélyi Lovas Egyesület közreműködésével Sepsiszentgyörgyön is bemutattak. A kötetről és az abban bemutatott leghíresebb magyar lovasok kalandos életútjairól maga a szerző mesélt csütörtök délután a Székely Nemzeti Múzeumban.
Cseri Dávid elöljáróban elmondta: harmadik könyve megírásának ötletét az adta, hogy édesapja jó barátságban volt Némethy Tamással, a kötet első szereplőjével, akitől gyermekkorában sok lovas történetet, anekdotát hallott például Némethy Bertalanról, az unokatestvéréről, aki a háború után a tengerentúlon próbált szerencsét, és világhírű edzővé vált, fellendítve az Egyesült Államok lovassportját. A későbbiek során egyre több ilyen magyar lovas életét ismerhette meg, akik közül tíz személyt választott ki ebbe a kötetbe, olyanokat, akik az ő életét és lovas pályáját máig meghatározzák valamilyen formában. Mint kifejtette, tizenhárom évesen maga is elkezdett díjugratásban versenyezni, és ahogy egyre jobban betekintést nyert a lovassportokba, azzal szembesült: ezeknek a lovasoknak Amerikában, Hollandiában és más nyugati országokban is sok a tisztelőjük még a fiatalabb nemzedék tagjai között is, miközben Magyarországon alig ismerik őket. Némethy Tamás és Némethy Bertalan mellett Endrődy Ágoston, Platthy József, Hazslinszky-Krull Géza, Pettkó-Szandtner Tibor, Visy István, Kállai Pál, Túri József és Balczó András a könyv szereplői, életútjaikban sok közös pontot találunk, annak ellenére, hogy egyesek közülük fényes sikereket arattak külföldön a háború után, mások pedig itthon maradtak, és sok megaláztatás árán próbálták ápolni a magyar lovassportokat, lovas szellemiséget.
Több érdekes és tanulságos élettörténetet hallhattunk, amelyekből egyértelművé vált, hogy nem véletlenül tartják lovas nemzetnek a magyart, és kár volna feladni azt a kultúrát, amelyet eleink évszázadokon át gyakoroltak, majd a monarchiában és a két világháború között a Ludovika Akadémián és az Örkénytábori Magyar Királyi Lovagló és Hajtótanárképző Intézetben hivatalos formában is oktattak.
„Úgy gondolom, hogy addig sem olimpiai szinten, sem más nemzetközi versenyeken nem lesz a magyar lovassportokban előrelépés, amíg nem ismerjük meg, és nem emeljük méltó helyükre példaképeinket” – mondta a mindössze huszonhárom éves Cseri Dávid, aki szerint talán nem illik a szerzőnek bemutatnia a saját kötetét, de ez a könyv nem az ő érdeme, hanem a benne szereplő férfiaké, akiknek kitartása, tiszteletre méltó vállalásai és világszínvonalú teljesítményei írásra ihlették.
