A főpapi szentmise szónoka Szabó Lajos kanonok, a sepsiszentgyörgyi Szent József-templom plébánosa volt, aki a 25 évvel ezelőtt hivatalosan engedélyezett első fogadalmi búcsún prédikált. Közreműködött Fórika Balázs, a kézdivásárhelyi-kantai Szentháromság-plébániatemplom kántora. A címzetes kanonok szentbeszédé­ben a múlt század harmincas éveiben a Kárpát-medencébe betört liberális szellem veszélyére hívta fel a jelenlevők figyelmét, amely azóta is pusztítja, sorvasztja a magyar nép életét, jellemét és történelmét. „Nekünk anya kell!” – volt a szentbeszéd visszatérő jelmondata. „Ez az anya Jézus anyja, akiről a mi őseink azt mondották, mi lesz belőlünk, ha te elhagysz, árvaságunk sírba hervaszt, minden reményünk csak te vagy, ó, Szűzanyánk, el ne hagyj, maradj velünk most életünk minden útján és majd halálunk óráján is. Ámen” – mondotta Lajos atya. Az áldoztatás után Tifán Lajos plébános köszönetet mondott a segédpüspöknek és a paptestvéreknek a szentmiseáldozat bemutatásáért, és arra emlékeztette a híveket, hogy 25 évvel ezelőtt itt nem volt szabadtéri oltár, a templomkert egyik sarkában állítottak fel rongyszőnyegekből egy sátrat. A főpapi áldás után ünnepi körmenetet tartottak a falu központjában. A menet élén zászlóvivők haladtak, majd a lujzikala­gori csángó magyarok vonultak. Őket követte a Szűzanya szobrának kicsinyített másolatával két székely ruhás lány és két csángó magyar asszony, a papság és a hívek, akik útközben Mária-énekeket énekeltek. Visszatérve a templomkertbe, a jelenlevők Márton Áron püspök boldoggá és szentté avatásáért imádkoztak, Csernyik Maric, az idős csángó magyar asszony és a Budapestről érkezett Kanalas Éva énekművész ősi csángó énekeket adott elő. Tamás József segédpüspök egyszerű áldása után a tömeg elénekelte a magyar himnuszt.