Nem az foglalkoztatja, hogy a felek éppen miért nem tudják megoldani ezt a problémát. Még az amúgy teljesen jogos kérdésfelvetés – hogyan történhet már ez is meg kies hazánkban? – is távoli tőle, egyet tud bizonyossággal: mentenie kell a bőrét, de szaporán és vicc nélkül, hiszen a túlélés a tét. Menekülnie kell, s bár szégyen és ez esetben kockázatos is a futás, de hasznos. Végül baj nélkül megússza a találkozást a medvével (avagy a macival, ahogy a barnamedvét a megrögzött zöldek becézgetik, mintha csupán egy simizésre váró plüssfigura lenne). Emberünk e kalandon túl, miután kifújja magát, s riadalma is elillan valamelyest, eldöntheti, szaladjon-e a továbbiakban is városkánk határában, annak még mindig kellemes és elfogadható zöldövezetében, vagy biztonsága érdekében válasszon más edzésprogramot, gyúrjon mondjuk konditeremben, oda vélhetően mégsem bátorkodik az eltévelyedett nagyvad. Ám azt viszont bizonyosan látja, másokhoz, százakhoz, ezrekhez, netán tízezrekhez hasonlóan, hogy ami történik, az oly távoli a normálistól, mint Makó Jeruzsálemtől.
Turista nyaral, hűsöl Tusnádfürdőn. Kinéz a szálloda erkélyén, s mit lát: anyamedve cammog az épületek között jópofa kis bocsával, eggyel vagy kettővel, aszerint, hogy éppen melyik váltás időszerű. Lefilmezi telefonjával, s osztja is meg közösségi oldalán, lássa csak ország-világ, mi izeg-mozog a székely fenyvesek s az urbánus oázisok háza táján. Özönlenek is nyomban a lájkok, s a maci, ez az eleven, szeretetre méltó, drága kis jószág eközben még az úton is átkel, fényes nappal, az autók várakoznak, a kutyák pedig csaholnak a komótos jövevények körül.
Jövevényekről, elkorcsosult egyedekről beszélünk ugyanis. A medve, ha kifejthetné véleményét a témában, bizonyosan cifrákat mondana arról, hogy íme, a huszonegyedik században oda jutott, hogy városok – lásd a múltkori nagyszebeni háztetős példányt –, falvak körül kényszerül ólálkodni, zsákmányolni és lakmározni, mert bizony szűkül az élettere, irtják az erdőt, kevesebb a táplálék, sokasodnak a nyájak, kutyástul. Persze, részben kényelmes számára a könnyebb táplálékszerzés, de azért biztosan csóválná a fejét: régebb minden másként volt.
Mert a medvének sem jó az, ami mostanság Romániában, Székelyföldön történik. S hogy ez kialakulhatott, legkevésbé sem a medve a hibás, hanem mindazok, akik önös érdekek szerint cselekedtek, rossz döntéseket hoztak. Nem egyik napról a másikra, hanem évtizedek alatt alakult ki a mostani képtelen és tarthatatlan helyzet. A folyamat összetett, a lavina elindult már a kommunizmusban, amikor az elvtársak úri kegyből vadászhattak a szigorúan őrzött, szép és értékes példányokra. Aztán az új idők másként alakították a medvekérdést, a kommunizmus után a trófea és annak gazdasági értéke vált a legfontosabbá, s a nagyvad vadásztársaságok, gazdák és zöldek háromszögébe került, a kilencvenes évekhez képest napjainkra jócskán el is szaporodott. Ma pedig dézsmálja a falvak gazdaságait, kukázik a városok peremén, és össz­társadalmi elégedetlenséget, ingerültséget és aggodalmat okoz.
Szakértők mondják, a medveállomány túlságosan megnőtt, jóval többen vannak, mint amennyit életterük elbír. A nagy hímekre mindenkor jó a kereslet (leszámítva a mostani vadászati tilalmat), ám vadászati szempontból kevésbé érdekesek azok az egyedek, amelyek a települések mellé szegődtek, s szinte folyamatosan galibát okoznak. Valójában nem tehetnek róla, a medvén legkevésbé kérhető számon a vadgazdálkodás eredménytelensége.
Ebben az áldatlan helyzetben a nagy többség csupán annyit szeretne, hogy az érintett felek elfogadhatóan, szakmai szempontok szerint oldják meg ezt a kérdést. Nem nyugat-európai minta szerint – ott ugyanis nincs medve –, de elfogadva azt, hogy jelenlegi formájában a romániai medvehelyzet tarthatatlan. Csakhogy a jó megoldásra mutatkozik pillanatnyilag a legkisebb esély, a meglévő problémaözönben alig remélhető, hogy éppen a medveügyet fogják rövid időn belül megnyugtatóan rendezni. És ami nem a rendezés irányába mutat, az mellébeszélés: számolhatják a medvéket napestig különféle módszerekkel, jajveszékelhetnek a kilövést ellenzők, magyarázkodhatnak az illetékesek, hiszen elfogadhatatlan, hogy a medve ennyire láthatóvá és emberközelivé váljon, miközben észrevétlennek kellene lennie.