Újjáépíthető Palmüra

2017. július 5., szerda, Magazin

A háborús pusztítással súlyosan megrongált palmürai régészeti helyszín szinte teljesen helyreállítható egy olasz archeológus szerint. Az UNESCO-világörökség részét alkotó páratlan történelmi műemlékegyüttesben az Iszlám Állam fanatikusai nagyobb kárt tettek, mint egykor Aurelianus légiói.

Az elismert nemzetközi szaktekintély, Paolo Matthiae úgy vélekedett, hogy a romok legnagyobb részét hagyományos módszerekkel restaurálni lehet.
Az archeológus Aquileiában, a Nemzeti Archeológiai Múzeumban július 2-án megnyílt I Volti di Palmira (Pamüra arcai) című kiállítás bemutatásán beszélt arról, hogy a szíriai hatóságok megkezdték a palmürai romok körültekintő felmérését, és az előzetes elemzés azt mutatja, hogy a kőtömbök többségét helyre lehet állítani. Az ősi romváros állapotának első felmérésével egy francia céget bíztak meg, de az olasz műemlékvédelmi intézetben már restauráltak két megsérült szobrot, amelyeket a Colosseumban megrendezett kiállítás után visszaadnak Szíriának.
„A palmürai régészeti helyszín legnagyobb része romokból áll, ennek csupán 20–30 százaléka szenvedett súlyos károsodást a háború miatt. Sajnos, a helyszínnek éppen azok a fontos részei, mint Baál temploma” – nyilatkozta a szakértő.
Az Iszlám Állam nevű terrorszervezet által 2014-ben kikiáltott „kalifátus” fanatikusai 2015 májusában elfoglalták Palmürát, majd számos felbecsülhetetlen értékű műemléket, köztük Baál isten templomát is felrobbantották. A terroristák a kulturális értékek megmentéséért kiálló Khaled Aszaadot, Palmüra szír főrégészét kivégezték, és számos műtárgyat elhurcoltak a városból. Palmüra megpróbáltatásai ezzel azonban még nem értek véget. Noha 2016 márciusában a kormánycsapatok visszafoglalták a várost és elűzték a terroristákat, az IÁ martalócai 2016 december végén ismét megszállták Palmürát, és újabb rombolásba kezdtek. Szétdúlták a római kori amfiteátrumot, valamint a híres római négyes kaput, a Tetrapülont is.
Bassár el-Aszad szír elnök erői orosz támogatással 2017 márciusában ismét visszafoglalták a várost.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 635
szavazógép
2017-07-05: Magazin - :

Sikeres Szent László Napok

Több mint 60 ezren látogatták a nagyváradi Szent László Napok mintegy 120 programját – derült ki a szervezők közleményéből.
2017-07-05: Riport - Váry O. Péter:

A háromszéki mintakincs nyomában

Októberben lesz hét esztendeje annak, hogy a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Házban hét asszony megalapította a Háromszéki Fürge Ujjak Kézimunkakört. Azóta a tagok száma 42-re nőtt, az évek során jó néhány kiállítást rendeztek munkáikból, de „mellékesen“ kokárdakészítő műhelyt is szerveznek kisiskolásoknak. A kör tagjai igazi közösséggé kovácsolódtak, s ebben minden bizonnyal nagy szerepe van a vezetőnek, Gábor Évának – de közösségépítő tevékenységénél fontosabb erős hite abban, hogy a varrott kézimunkában igenis létezik saját háromszéki mintakincs. Tevékenységével tulajdonképpen a népi művészet egy mára jórészt feledésbe merült ágát élesztgeti, hogy a varrott terítők, abroszok, párnahuzatok újra „divatosak” kezdenek lenni, az nagyrészt az ő és a hozzá hasonló – a szó jó értelmében vett – megszállottaknak köszönhető. A Gábor Évával készített beszélgetést azzal a reménnyel tesszük az Olvasó asztalára, hogy a nagyszülők, szülők szekrények mélyén rejtőző hagyatéka nem válik az enyészeté, sem cipőpucoló ronggyá (mint lesz szó erről a későbbiekben), sem házalók nem vásárolják fel aprópénzért, mint történt az az elmúlt évtizedekben a régi bútorokkal. Hiszen egy nagymama varrta törülköző több, mint érzelmi töltetű emlék: történelmünk, tárgyi örökségünk része, és nem mellékesen az elveszejtett mintakincs fellelésének eszköze.