A papsajtmályva (Malva neglecta) gyakori gyomnövény fakó rózsaszínű virágokkal, amelyek az alapszínnél sötétebben csíkozottak, a szirmok vége kicsípett. Tenyeresen tagolt felső levelei öt-hét karéjúak. Elhanyagolt, köves, törmelékes helyeken, vasúti sínek mentén találhatunk rá. A talaj nitrogénben gazdag helyein bárhol gyakran előfordul. Magyar nevét terméséről kapta, amelyet a (falusi) gyermekek fogyasztottak.
Rokona az erdei mályva (M. sylvestris), amely a papsajtmályvával azonos értékű, jóval magasabb, nem elterülő. Virágai (2–4 cm-es szirmokkal) sötétebb lilásak és feltűnően csíkozottak, szintén kicsípett csúccsal.
Mindkét növény virágzás előtti levelei beiktathatóak étrendünkbe (levesbe, főzelékbe). Virágait (a csészelevél nélkül) ételek díszítésére és ízesítésére használhatjuk. Az erdei mályva kedvelt dísznövény is, hátránya azonban a levelek rozsdagombával fertőzöttsége, amely nyár közepére (szükséges védekezés elmaradásával) le is szárítja azokat.
Növényeink egyben gyógynövényeknek is számítanak nyálkaanyag-tartalmuk miatt. Ezenkívül flavonoidok, cseranyagok, valamint a virágokban található antocián vegyületek szintén hozzájárulnak gyógyhatásukhoz. Mind a virágdrogok, mind a levéldrogok (malva folium, malva flos) nyugtató és összehúzó hatásúak. A felső légutak, a gyomor és a belek nyálkahártyájának gyulladásos megbetegedésére használják, öblögető (gargalizáló) szerként, a garat irritációja esetén. A népi gyógyászat fekélyek és gyulladásos ekcéma borogatására is ajánlja. Virágait az élelmiszeripar ételfestékként használja. Gyógynövényüzletekben mályvateaként szerezhető be.
