Sőt, hirtelen meggazdagodásról is. Amit a biztosító nekem is ígért, ha életbiztosítást kötök, és nagy hirtelen meghalok. Mindig is gyanús volt nekem, mikor az életbiztosítók arra biztattak, hogy kössek biztosítást. Mert nagyszerű a biztosítás. Megkötöd, meghalsz, és máris gazdag vagy. De engem erről nemigen tudtak meggyőzni. Az meg egyáltalán nem érdekelt, hogy végül is valaki csak jól jár.
A biztosító például. Vagy az, aki bekasszírozza az összeget. Nem tudom, hogy az a Brassó megyei fiatalember, Adrian Cosmin, aki Veronában aláírt egy ilyen életbiztosítást, mire gondolhatott. Mert akik aláíratták vele ― egy veronai házaspár ―, azok igencsak tudták. A modern kori veronai Rómeó és Júlia, akár az igaziak, forrón szerették egymást. Kölcsönösen meghányták-vetették a dolgokat. Meggyőzték Adriant, hogy írjon alája egy ilyen biztosításnak. A pénz felét a feleség, a másik felét az áldozat apja kapta volna. Alig telt el egy hónap azután, hogy sikeresen meggyőzték Adriant az életbiztosítás felettébb szükséges voltáról, máris hasznát akarták venni a 900 000 eurónak. Adrian nem tudta, hogy az életbiztosítás aláírásával saját halálos ítéletét mondta ki. A tüzes olasz és tűzrőlpattant felesége magához hívatta a fiatalembert, és megitatta erős altatót tartalmazó kávéval. A kávétól nem lett éberebb, hanem elaludt. A veronai házaspár ekkor akcióba lendült. Az áldozatot elcipelték autójáig, elvitték egy eldugott helyre, lelocsolták valami gyúlékony folyadékkal, és meggyújtották. Mindezt a nyomozás derítette ki, és most a tettesek a rácsok mögött elmélkedhetnek arról, hogy mikor is tévedtek. Tény, hogy a lángok magasra csaptak, mint Besztercén a templom tornyán. (Egyesek szerint szándékos gyújtogatás történt a hétszáz éves szász evangélikus templomnál.) Az biztos, hogy a veronai gyilkosok nem voltak finnyásak, mint az az angol kismalac, amelyik úgy irtózott a sártól, hogy gazdáinak csizmácskákat kellett csináltatniuk neki, hogy társaival vidáman hancúrozhasson a latyakban. Milyen tiszta, nagyszerű disznó válhat belőle! Nem úgy, mint nálunk némely politikusok, akik nem elég, hogy sárosak, de úgy szeretik a sarat, hogy nem csak tapicskolnak benne, hanem egymást is sárral dobálják. Mint a választási kampánykor. Vagy legjobb esetben is pénzzel jutalmazzák a kampányolókat, mint a Dâmboviţa megyei Dragomireşti-en, ahol száz lejt adtak egy kampányolónak. Az egyik 69 éves kampányoló pedig békíteni akarta késsel hadakozó falusfelét, aki a régi polgármesterre támadt a kampány hevében. A békítő szándék rosszul sült el, mert véletlenül a békítőt szúrta le a harcos kedvű atyafi.
