Egyik bakot a másik után lövi a szociáldemokraták által vezényelt kormány, és még az a mentsége sincs, hogy hirtelen, felkészületlenül került hatalomra, hiszen az elmúlt 27-ből közel 16 évig uralta Romániát a baloldal, amely ennyi idő után sem képes levetkőzni kommunista örökségét.
Ígérnek most is jólétet és jól működő államot, de a derűlátó politikusi nyilatkozatok és a zord valóság között napról napra mélyül a szakadék. A sok évig fontolgatott egységes bértörvény nem oldotta meg a társadalmi egyenlőtlenségeket, sőt, közben újabbak keletkeztek: a munkabérek júliusra tervezett megduplázását csak az amúgy is érdemükön felül fizetett törvényhozók kapták meg, külön megemelt vakációs pénzzel, a tömegeknek pedig még az üdülési jegyeket is csak elvben hagyták jóvá, azaz adhatnak nekik az alkalmazóik, ha van miből. És nemigen van. A magánszektor a hasra ütéssel növelt minimálbér, az állam a túlduzzasztott szerkezet miatt rogyadozik, és a nyikorgás már letagadhatatlan – a kormány tehát közbelépésre szánja el magát, és meghirdeti a központi közigazgatás létszámstopját. A sürgősségi rendelet – amelynek tervezetét Sevil Shhaideh kormányfőhelyettes, a koalíciót vezető Liviu Dragnea legfőbb bizalmasa tette közzé – nem csupán Bukarestben, hanem a megyékben, a prefektúrákon, más, „dekoncentrált” intézményeknél is befagyasztaná (egyelőre ideiglenesen, az év végéig) az állásokat. Kivételek persze itt is vannak, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a következő fél évben elemezni fogják ezeknek a szerveknek a működését, hatékonyságát.
Jóhiszemű ember azt gondolná, hogy íme, elkezdődik az adminisztráció sokat hangoztatott, régóta esedékes reformja, a hivatalok működésének optimalizálása, a bürokrácia csökkentése, az ügyintézés korszerűsítése, mindaz, amire 27 éve várunk. Csakhogy közben a jóhiszeműségünk is alaposan megkopott, és mindenütt hátsó szándékokra gyanakszunk. Ez esetben elég világos, hogy ismét a lovak elé fogták a szekeret: teljesítménytől függetlenül emelték a fizetéseket, és most jöttek rá, hogy így nem lesz haladás. Nem ösztönöz senkit jobb munkára, ha erőfeszítés nélkül is többet kap, ha trehány munkatárs is ugyanannyit keres, és nem javulnak a dolgok, amíg politikai vagy rokoni, ismerősi alapon kerülnek pozícióba sokszor hozzá nem értő személyek. Ebben a bozótban aligha fog rendet vágni egy olyan vizsgálóbizottság, amelynek tagjai ugyanezen társaságból kerülnek ki, és következtetéseik csak konzultatív jellegűek. A rendelet valódi, nem is nagyon rejtett célja a takarékosság, alig pár hónappal azután, hogy a 2008-as válság miatt lezárt állásokat megnyitották.
Pedig reformra szükség van, az állami intézményeknél a leginkább. Ám ezt felülről kell kezdeni azért, hogy ne fejtetőre állva kormányozzanak, a következményeket az okok elé helyezve.