Gilles Müller maratoni, ötszettes mérkőzésen búcsúztatta Rafael Nadalt, Roger Federer pedig könnyedén jutott a wimbledoni teniszbajnokság negyeddöntőjébe.

Az elmúlt pár évben a medvetéma hosszabb-rövidebb időre monopolizálta a helyi és az országos sajtót. Leginkább az éves kilövési terv kihirdetése kapcsán, valamint szenzációgyanús esetek alkalmával kongatták meg a vészharangot egyik vagy másik oldalról. Kezdetben én is hevesen kommentáltam mindenféle nyilvános fórumokon, vitába szálltam fűvel-fával, aztán rájöttem, hogy teljesen fölösleges, mert mindkét oldal annyira bebetonozódott meggyőződésébe, hogy senkit nem lehet elmozdítani az álláspontjáról. De mivel az elmúlt időszakban lassan már másról sem szól a helyi sajtó és a közösségi média, mint a medveproblémáról, úgy döntöttem, megpróbálom strukturáltan papírra vetni gondolataimat erről. Előrebocsátom: nem vagyok biológus, még vadgazda mérnök sem; nem képviselek semmilyen politikai vagy más érdekeket; nem származik semmilyen anyagi hasznom sem a medvék megvédéséből, sem a levadászásából; igen, jómagam is vadász vagyok; nem, soha életemben nem lőttem és nem kívánok medvét lőni; négyéves korom óta folyamatosan a vadonban és medvék között mozgok.