Nagyból kicsibe
– Mit jelentett a váltás, a hazaköltözés egy regionális üzletlánc vezetése után?
– A Domo is innen indult, később kellett Bukarestbe költözni a szék­hellyel, hogy a 130 egységgel rendelkező hálózatot irányítani lehessen. De visszatérve a kérdésre, az okos könyvek is azt mondják, hogy húsz év után kell váltani, és ennek szükségét is éreztem. Még a válság előtt, 2007-ben eladtuk a Domo többségét, de én sajnos, vállalkoztam arra, hogy még 2012-ig menedzseljem a hálózatot. Azután immár csakis a székelyföldi turizmusban láttam a helyem.
– Mi a különbség egy nagy kereskedelmi hálózat és egy turisztikai egység menedzselése között?
– Inkább vállalkozó vagyok és nem menedzser, azokat a cégeket szeretem, amelyek ötven-hatvan embert foglalkoztatnak, hogy minden munkatársammal napi-heti kapcsolatban tudjak lenni. Ez a Domónál 1700 személlyel aligha volt lehetséges. Sajnos, itt, Bálványoson is elkezdődött a bővülés, immár 123-an vagyunk, ez ötvenről bővült, amióta belecsöppentem az akkor veszteséges szálloda vezetésébe. Egyik legnagyobb beruházásunk volt a társammal, aztán elosztottuk, 2012-től nagyon komolyan fejlesztésekbe kezdtünk, mert ha nem, míg a világ, kellett volna hozni a számlákra a pénzt. Aztán beindult a wellnessépítés, ez szerencsére egy uniós projekttel is egybeesett, így a 3,5 millió eurós beruházásból másfél milliót sikerült lehívni és felhasználni. Enélkül aligha, de így már lehet arról beszélni, ha minden rendben megy, 10–15 év alatt megtérül a beruházás. Persze építkezés közben újra kellett szervezni az egész működtetést, el kellett végezni az úgynevezett finomhangolást, ez volt a nagy kihívás. Ez jóval kisebb üzlet, mint a Domo volt, bár jól fejlődünk, a forgalom alig éri el annak öt százalékát. Ez nem jelenti azt, hogy kevesebb a gond. Jó négy év után mondhatom, hogy kezdek valamit érteni a vendéglátáshoz is, lenne kedvem „tandíj” nélkül még egy vállalkozást elindítani.
Oázis a semmi közepében
– A „tandíj” eredményesnek bizonyult...
– Igen, most már beindult a szekér, másfél éve, mióta a wellness elindult, harminc százalékról átlag hetvenre tornásztuk fel a szálloda kihasználtságát, ami hétvégenként gyakorlatilag teljes foglaltságot jelent. Vannak olyan napok, amikor a wellnessbe nem tudunk külsősöket fogadni, ami azt jelenti, hogy már most a bővítésében kell gondolkodnunk, külön gyermekszárny építését tervezzük.
– Honnan jön a vendégkör, mekkora a befogadóképesség?
– Amíg nem volt wellness, nagymértékben Bukarestre és főleg céges rendezvényes vendégkörre alapoztunk. Most is jelentős a fővárosiak jelenléte, de cégrendezvényeket általában hét közben fogadunk, a hétvége, a vakációk, az ünnepek idején a családok kerültek előtérbe, ezekre az időszakokra két hónappal előre minden hely elfogy. Jönnek helyiek is, és szépen gyarapodik a külföldi vendégkör. Összeszámoltuk a minap, eddig 48 országból érkeztek vendégek, de a külföldiek aránya még mindig 10 százalék alatti. Jelenleg 110 szobánk van, emellett régi épületek felújításába kezdtünk, apartmanok készülnek, év végére 130–140 szobáig feltornásszuk a befogadóképességet. A fellendüléshez persze hozzájárult az is, hogy a bizonytalan európai helyzet miatt élénkült az érdeklődés Románia iránt, azon belül Székelyföld nagyon biztonságos hely. Még csak az utat kell végre megjavítani, bár bizonyos mértékig a rossz út előnyt is jelenthet: azt sejteti, hogy a semmi közepébe érkezik a vendég, aztán kellemes meglepetés, hogy mit talál itt. Az idén fejeztük be a parkosítást, volt egy nemzetközi szobrásztáborunk, még japán, dán, spanyol művész is jött, így tizenhárom nagyméretű tölgyfaszobor díszíti a szálloda kertjét. A BalvanyosArt művésztábort immár nyolcadik alkalommal szerveztük meg, így lassan minden szobát, az egész szállodát eredeti műalkotások teszik otthonossá.
Természetes, csendes környezet
– A munkatársak száma szaporodik. Van-e helyi képzett munkaerő?
– Néhány éve elég elkeserítő volt a helyzet, de idén jó irányba változott. Az is számít, hogy mostanra elég felkapott egység lettünk, a fiatalok is látnak perspektívát, szakmai fejlődési lehetőséget. Örvendetes, hogy Magyarországon tanult fiatalok, akik a szentgyörgyi népiskola segítségével időszakos veszprémi képzéseken vettek részt, hazatérnek, s bár van még, amit tanulniuk, helytállnak.
– Folyamatosan bővítenek, és bizonyára ez további terveket szül...
– Azért is változtattuk meg a telep nevét olyan hangzatosra, hogy Bálványos Resort, mert teljes fürdőhelyi szolgáltatást kínálunk. Maradt persze a Bálványos Grand Hotel, de a kalandparkkal, a spa-val, wellnesszel együtt teljes körű szolgáltatást nyújtunk. Ennek megfelelően egyre nő az eltöltött éjszakák száma is, ha korábban egy-két napra jöttek, most már átlagban négy fölé kezdünk érni, vannak hetes eladott csomagjaink is. Talán ez a varázsa, aki igazán csendes környezetet keres a természetben, nálunk megtalálja, az egész családnak szóló szórakozási lehetőséggel. Még a maciknak is lehet örülni, mert bejárnak, igaz, egyre több gondunk van velük. Tavaly még kilenc medve járt hozzánk, de most már nem ismerem egyenként őket, s bár nem veszélyesek, egyre több dolgot tesznek tönkre. Van tizenöt hektárunk, és rengeteg tervünk. A szállodával szemben egy faházikós táborhelyet alakítunk ki valamivel olcsóbb kategóriában, a szabadtéri színpadról sem mondtunk le, keressük a partnereket, finanszírozási lehetőségeket, hogy rendezvényeket is tudjunk szervezni, mind zenei, színházi produkciókra, mind filmvetítésre alkalmas legyen.
Egységes arculatot
– Milyen az együttműködés a többi szereplővel, egyáltalán: mi a székelyföldi turizmus jövője? Hogyan lehet még jobban kihasználni a lehetőségeket?
– Az utóbbi időben jó az együttműködés, ha nagy terveink vannak, akkor más szállásadókat is be kell vonni a többezres vendégseregnek. Jó helyen is vagyunk, száz kilométeres körzetben már sok panzióval dolgozunk együtt, a wellness jó vonzóerő. A hatékonyabb együttműködés érdekében jó lenne, ha minden székelyföldi programot egységes webfelületen lehetne kínálni, az úgynevezett desztinációs gondolkodás kerülne előtérbe. Vannak ilyen kezdeményezések, de ezeket megyénként, térségenként együtt kellene kezelni. Székelyföld olyan turisztikai desztináció lehetne, amely vetekedik sok más egzotikus hellyel. Turistaösvényeket kellene újrafesteni, bicikliutakat kijelölni, online térképeket szerkeszteni. A dolgok, úgy látom, jó irányba haladnak, az utóbbi két évben van együttműködés, de Székelyföldnek egységes arculatra lenne szüksége, mert egyetlen üdülőhely sem rendelkezik annyi látványossággal, hogy önmagában egy hétre idevonzzon például egy külföldi családot. Mi ott vagyunk, ahol a két nagy megye apraja-nagyja találkozik. Sőt, szerencsénk van, mert az idényeket sem érezzük nagyon, ezt a wellness megoldotta.