Bizonyosan sokan hallottak már arról, hogy a megyei csendőrség által szervezett nyílt napon a szervezők sokunk számára teljesen elfogadhatatlan módon csak román diákokat láttak vendégül. Az eset kapcsán a helyi sajtó által megkérdezett Sorin Barbu csendőrségi szóvivő természetesen rögtön megtalálta az előre borítékolt és a kalapból szempillantás alatt elővarázsolható választ: csak két iskolát tudtak meghívni, és ezeket teljesen véletlenül választották ki.
Minden merő véletlen volt, a Nicolae Colan amúgy vegyes tannyelvű, a Mihai Viteazul Főgimnáziumból pedig magyar tanárnő vezetésével jöttek a gyerekek; spekuláció a magyarok kihagyása, ami csak nem megfelelő tájékozódottságban gyökerezhet. A szóvivő megígérte, hogy a következőben más iskolákat is meghívnak — mert persze addig ezt úgyis elfelejtjük...
Természetesen vannak, akik ezt elhiszik, és vannak, akik nem. Mindenki választhat: nyugtázza a választ, vagy elutasítja, és tesz azért, hogy ez a város mindannyiunk otthona legyen. Miénk is, a többségé.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács a 2008. június 2./7808-as számmal iktatta ezzel kapcsolatos beadványomat, és július 8-ig várja a további észrevételeket. Azok, akik hasonlóan vélekednek, az említett ügyszámra hivatkozva, a következő címekre írhatnak: Consiliul Naţional pentru Combaterea Discriminării, P-ţa Valter Mărăceanu 1—3, Sec. 1, Bucureşti (postán), vagy a contact@cncd.org.ro (számítógépen). Egy levél vagy tízezer? Nem mindegy. Nem szabad hogy mindegy legyen.
Blénessy Botond
