Demeter J. Ildikó
Nincs egy hónapja, hogy a lakástörvény módosítása hatályba lépett, és máris tudni, hogy eredeti célját, a valutaalapú jelzáloghiteleket törleszteni képtelen családok megsegítését nem éri el. A jogszabályt elfogadásakor sikerként tálalta a kezdeményező RMDSZ, néhány hét után azonban változott a nóta, most azt állítja a szövetség egyik legismertebb politikusa, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester – aki már évek óta sürgeti a kérdés megoldását –, hogy alkalmazhatatlan előírásokat tartalmaz. Érvei helytállónak tűnnek, a bökkenő csak az, hogy késő a bánat.
A parlament nem először fogad el olyan törvényt, amelyet a legjobb szándékkal is minimum elfuseráltnak lehet nevezni, és amelytől még tárgyilagosságra törekvő értelmezői is dührohamot kapnak. Különösen, ha tudják, hogy a honatyák bére júliustól közel duplájára emelkedett, költőpénzük szintén tetemesen megnőtt, és választottjaink már vígan elvonultak szabadságolni, fütyülnek rá, hogy milyen galibát okoztak már megint. Rendes helyen az ilyen munkáért fizetéslevonás járna, esetleg útilapu is, de ki merné azt állítani, hogy a legfelsőbb állami szerv valóban az ország, a lakosság érdekeit szolgálja? Ha csak ez az egy félresikerült törvény lenne, még hagyján – de jóformán nincs világos, érthető, meghirdetett céljának megfelelő jogszabály ebben a mioritikus hazában. Nem csoda: a tervezetek zömét a kormány, illetve a hatalmon levők nyújtják be, és ha a szociálliberális koalíció első vonalát nézzük, minden okunk megvan az elkeseredésre. A Tudose-kormány hozzá nem értők gyülevész csoportja – a miniszterek alig felének van szakirányú végzettsége a rábízott tárcához –, a parlamentben gyanús alakok, „okos fiúk”, az igazságszolgáltatás elől menekülők ülnek, abban az arctalan sokaságban elvegyülve, amely csak az igen gomb nyomogatásáért veszi fel immár havi 13 ezer lejt meghaladó járandóságát. Dehogyis gondolkodik bárki a saját fejével: Liviu Dragnea SZDP-elnök parancsait teljesítik, aki vidéki mérnökből mindenhez értő, mindent irányító vezérré vált, sőt, párttársai atyuskájává.
Nevethet ezen, akinek van kedve (és nincs jelzáloghitele), de még mindig érthetetlen, hogy miért nyelte le saját tervezete használhatatlanná facsarását az RMDSZ. Nem látjuk azt a kisebbségi jogot, amelyet a túloldalról cserébe legalább felajánlottak volna (mert gyakorlatba ültetése megint más dolog, más üzleti tárgyalás témája), csak érezzük, hogy valami bűzlik a lakástörvény körül. Nem tudjuk, milyen érdekeket szolgál, milyen ügyeskedők számára nyit kiskapukat ez a változat, csak azt, hogy a rászorulók nemigen vannak jobb helyzetben, mint amilyenben a gondjaik orvoslására szánt törvény megszavazása előtt voltak. Akkor mire jó ez az egész törvényhozósdi? Nem elég édes/egzotikus/pikáns a nyaralás a választók rászedése nélkül?
