Az UNESCO Krakkóban ülésező világörökségi bizottsága 41. ülésén felvette a listára az északnyugat-kínai Csinghaj-Tibet-fennsík északkeleti peremén elterülő Csinghaj Hoh Hszil természetvédelmi területet, amely a világ legnagyobb és legmagasabban fekvő fennsíkja. A több mint 4500 méterrel a tengerszint felett fekvő terület számos növény- és állatfajnak ad otthont. A területen halad át a veszélyeztetett fajok közé tartozó tibeti antilop vándorlási útvonala is.
Felkerült a listára az argentínai Los Alerces Nemzeti Park. Az egymást követő eljegesedések látványos nyomait – morénák, édesvizű tavak – viselő területen a sűrű, mérsékelt övi erdőségek dominálnak. A térség kulcsfontosságú szerepet játszik a Patagóniai Erdő néhány utolsó érintetlen szegmensének megőrzésében, és számos fenyegetett őshonos növény-, valamint állatfaj otthonául szolgál.
Világörökség lett a Mongólia és Oroszország területére kiterjedő Bajkálontúl, amely a helyi éghajlat periodikus változásaiból adódóan egyedülálló élővilágnak ad otthont. A prérikben, erdőkben, tavakban és vizenyős területekben gazdag vidéken ritka állatfajok – például az amuri daru – és több millió sebezhető, veszélyeztetett vagy fenyegetett vándormadár talál menedéket.
A nyugat-afrikai Angola Mbanza-Kongo óvárosával debütált a világörökségi listán. Az 570 méter magasan fekvő terület volt a 14. és 19. század közötti Kongói Királyság politikai és spirituális központja. Ugyancsak első ízben került fel a listára Eritrea, amelynek fővárosát, Aszmarát választotta be a bizottság a világörökségi helyszínek közé. A város az 1890-es években vált az olasz gyarmatosító erők fontos bázisává, majd 1935 után jelentős fejlesztések kezdődtek a területen. A bizottság szerint Aszmara kivételes példája a 20. század elején zajlott korai modernista urbanizációnak. Felkerült a világörökségi helyszínek közé a Dél-afrikai Köztársaság északi részén elterülő Khomani kulturális tájegység. A homokban gazdag területről előkerült leletek tanúsága szerint a térségben már a kőkorszak óta élnek emberek.
Világörökség lett a kambodzsai – khmer nyelvterületi – Sambor Prei Kuk régészeti lelőhely, amelyet az Angkor előtti Chenla birodalom fővárosaként, Ishanapuraként azonosítottak a kutatók. A területen lévő, gazdagon díszített homokkőelemek igazi mesterműnek számítanak. Az új helyszínek között szerepel a kínai Kulangszu szigete, amely az 1900-as évektől vált az ország fontos kereskedelmi pontjává. Az indiai Ahmadábád óvárosa a szultánság idejéből való gazdag építészeti örökségei miatt került fel a listára. A Szábarmati folyó keleti partján fekvő, fallal körülvett történelmi várost sűrűn álló hagyományos épületek, kapuval ellátott utcák, nyilvános kutak és vallási épületek tarkítják.
Világörökségi helyszín lett a törökországi Aphrodisias, magában foglalva az azonos nevű régészeti lelőhelyet és a városhoz közeli márványbányákat, valamint az északnyugat-angliai Lake District (tóvidék), amelynek természet és ember által formált tájai a 18. századtól kezdve kedvelt témái a képzőművészetnek és az irodalomnak. Az új helyszínek között szerepel a brazíliai Valongo régészeti lelőhely is: a Rio de Janeiróban lévő rakpart volt a hajón Brazíliába szállított afrikai rabszolgák egykori fő kirakodóhelye.
A bizottság úgy döntött, hogy a Kárpátok és Németország ősi bükköseinek országhatárokon túli területei is felkerülnek a világörökségi helyszínek közé. A Kárpátokban és Európa egyéb régióiban fekvő ősbükkösök összefoglaló név 12 országot – Albánia, Ausztria, Belgium, Bulgária, Horvátország, Németország, Olaszország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország és Ukrajna – foglal magában.
A strasbourgi történelmi központ (Grande-Ile) határainak kiterjesztésével immár a német adminisztráció (1871–1918) idejéből való Neustadt is a világörökségi helyszín része, a Bauhaus Weimarban és Dessauban lévő műemlékeihez pedig a bernauiak is csatlakoztak.