És ha Bukarestben megtették ezt, miért ne tehetnék meg később, a parlamenti választások után? Igaz, csodának kellene történnie, hogy Becali pártja bejusson a parlamentbe, de ezt a lehetőséget sem szabad kizárni: az európai parlamenti választásokon például szinte elérték a bejutási küszöböt. És addig még sok minden történhet, például a Becali által finanszírozott Steaua labdarúgócsapat jól szerepelhet az Európa-kupákban. Mert a jelek szerint Becali népszerűsége a Steaua teljesítményével egyenes arányban áll.

Az egyezmény azonban nem csupán a D-LP hataloméhségét, hanem egyúttal annak kétségbeesését is tükrözi. A várakozáson alul teljesített pártnak nem valószínű, hogy hosszú távon jót tesz a Becaliékkal való paktum — több neves politikai elemző el is verte rajtuk a port. Előfordulhat tehát, hogy tovább csökken a párt népszerűsége, és ezzel kormányzási esélyei is megcsappannak.

Csakhogy a D-LP szánalmas lépésével egybeesik a Nemzeti Liberális Pártban kezdődő belháború. Az eddig higgadt megnyilvánulásairól, a demagógiát és populizmust kerülni igyekező, európai politikusi arculat megteremtésére törekvő Călin Popescu Tăriceanu a jelek szerint elődjétől, Adrian Năstasétól tanul pártot és kormányt vezetni: diadalittasan próbál szabadulni pozícióját veszélyeztető, a szociáldemokratákhoz való közeledést ellenző, ám népszerű kollégáitól. Márpedig nem kizárt, hogy törekvésének következménye negatívan hat majd ki pártja szereplésére az általános választásokon, netán az alakulaton belüli bukását okozza.

És miközben mind a demokraták, mind a liberálisok a gyengeség, a kapkodás és a kétségbeesés félreértelmezhetetlen jeleit mutatják, a szociáldemokraták egyre erősebbé válnak. Ion Iliescu és Adrian Năstase pedig kajánul vigyorog a pártot névlegesen vezető Mircea Geoană mögött, mintha tudnák: van visszaút a hatalomhoz, még ha ördögi segítséggel is.