Európa méreteiben talán legnagyobb kórusfesztiválján, az Alta Pusteriai Nemzetközi Fesztiválon ugyanis Romániát két székely, jelesen sepsiszentgyörgyi együttes képviselte: a Vox Humana és a Cantus Firmus. Volt is ebből némi értetlenség, amikor a kilencvenhat kórus mintegy háromezer énekesének San Candido-i felvonulása előtt a szervezők nem igazán értették, miért a (számukra ismeretlen) székely lobogóval és nem a román trikolórral vonul a két romániai együttes. De ez épp Dél-Tirolban senkinek nem okozott gondot, legkevésbé a seregszemlére össze­gyűlt nézőközönségnek, akik ugyanolyan lelkesen tapsoltak a felvonuláson teli torokból énekelt Gábor Áron rézágyújának, mintha egy hasonló román népdalt énekeltünk volna.
Koncert templomban és hegycsúcson
A fesztivál egyébként méreteiben grandiózus – bizonyára a többségében kétezer méter fölé tornyosuló sziklás-havas hegyekről vették a mintát –, a mintegy félszáz kilométer hosszú völgy településein, megannyi helyszínen zajló esemény színvonalában azonban aligha tartozik az európai élvonalba. Láthatóan szinte válogatás nélkül minden jelentkezést elfogadnak a világ minden tájáról (európai és főleg olasz kórusok mellett ázsiai, afrikai és amerikai együttes is eljött), így nem ritkák a nehezen értelmezhető produkciók. A lezserséget persze a környezet is adja, hiszen sok a szabadtéri helyszín, ahol az együttesek egy dal eléneklésére kapnak lehetőséget. Legtöbbször a főszempont a pazar látványt nyújtó háttér, nem ritka, hogy a Dolomitok valamelyik csúcsán rendeznek hangversenyt, ahonnan ellátni az Alpok nyáron is hófödte szirtjeire. Van persze „komoly”, koncerttermi fellépési lehetőség is, ahol nem csupán az együttlét öröme, hanem a minőségi zene szeretete is összehozza a kórusokat és közönségüket. A repertoárok tekintetében is a könnyebb műfajok dominálnak, nem ritka a hangszeres vagy egyenesen a zenekari kíséret, a nemzetközi slágerfeldolgozások, a sajátos népdalfeldolgozások, amelyeket jobbára megfelelő viseletben adnak elő. A klasszikus vagy éppen a preklasszikus, a capella művek háttérbe szorulnak.
A két sepsiszentgyörgyi kórust természetesen különböző helyszínekre osztották be, szépen felújított várak, hangulatos kisvárosi központ, helyi templomok vagy éppen kétezer méter fölötti hegytetők adtak otthont a megmutatkozásnak.
Zöld és kék színekben
A fesztiválszereplések mellett persze a szűkebb-tágabb környék bejárására is adódik lehetőség. A jellegzetes dél-tiroli táj, az alpesi színek, amelyben a zöld völgyek fölé emelkedő, élő vagy éppen már csak nyomukban felfedezhető gleccserek által barázdált sziklaszirtek, a kék minden árnyalatában pompázó kisebb-nagyobb, kristálytiszta vizű tavak, amelyek többsége kényelmes turistaösvényen járható körbe, a hihetetlen magasságokba épített jellegzetes sátortetős házak és gazdasági épületek, az elmaradhatatlan erkélyvirágok, amelyek megannyi színben teszik vonzóvá az amúgy is otthonosságot sugalló lakokat, és amelyek hidak, közterek, üzletek környezetét is díszítik, a völgyekben tömörült kisebb-nagyobb települések (ezek is valamikor házbokrok voltak, aztán összenőttek, így gyakori az alsó, felső, középső elnevezés), az egységes alpesi településkép (nem hiányzik a szarvasmarhatartás jellegzetes szaga sem), általában a rendezettség mind felejthetetlen élményt jelentenek. Egyértelmű: az alpesi állattartás mellett a turizmus, a bakancsostól a kerékpároson át a kulturálisig (ezt szolgálja egyébként az idén immár huszadik kiírását megélt kórusfesztivál is) jelenti itt a gazdagság és a bőség alapját. Nyáron persze, hiszen télen a kisebb-nagyobb síparadicsomok egész sora vonzza ide a látogatókat.
Európai utakon
A két kórus útjai nem csupán a fesztivál idején váltak el. A Cantus Firmus az emlékezés jegyében a nagy háború magyar vonatkozásban is nevezetes helyszíneit kereste fel, a Redipuglia-múzeumot, a foglianói osztrák-magyar hősök temetőjét, a visintini magyar kápolnát, leróva kegyeletét az elődök áldozata előtt. Odafelé pedig volt alkalom egy kis gráci kitérőre, amit nem csupán a jellegzetes osztrák város hangulata, vára, hanem a dómban adott rövid ad hoc koncert is emlékezetessé tett.
A Vox Humana Lovassy László szervezésében és támogatásával a zürichi magyar közösség meghívásának tett eleget azzal, hogy részt vett a Szent László-ünnepségen. A Bruder Klaus-templomban a vasárnapi magyar szentmise alatti szolgálat, majd a templomi koncert élményszámba ment előadóknak, hallgatóknak egyaránt. Össze is gyűltek szép számban az itt élő magyarok, közöttük sok ismerőssel. A Svájcba elszármazott hazánkfiainak bőkezű vendéglátása az angyalosi származású Nagy Réka és családja meghívásával folytatódott, hiszen az einsiedelni bencés apátság hatalmas gótikus templomának rendkívüli akusztikáját próbálhatta ki a kórus egy rögtönzött előadás erejéig, majd egy kis utcai koncertre is sor került.
Svájc egyébként a városlátogatások, na meg az oda vezető látványos utak miatt is emlékezetes marad, hiszen néhány óra erejéig az alpesi ország több fontos városát is útba ejtették. Zürich, Luzern, Bern és St. Gallen, csak néhány állomás, ahol a víz és a hegy az úr. Mindenütt figyelnek a környezetre: nagyobb városokban is kristálytiszta tavak, alpesi horizont, szépen felújított épített örökség gyönyörködteti a szemet. Ahol alkalom adódott, az óriási templomok falai egy-egy Ave Maria vagy Magnum misterium elhangzásával lettek gazdagabbak. A kórustagok pedig egy-egy új hangzással, lélekmelegítő érzéssel.
A Vox Humana turnéjából Magyarország sem maradhatott ki. Balatonszentgyörgy testvértelepülésünk kitett ma­gáért, Farkas László polgármester és csapata mindent megtett, hogy a vendégek jól érezzék magukat. A kórus meg is hálálta egy rendkívüli templomi koncerttel, amelynek hangulatáról az egyik idős helyi asszony megjegyzése árulkodik: „ilyen szépet én még nem hallottam, jöjjenek máskor is”.