Nincs vagy legalábbis nagyon kevés olyan labdarúgás-kedvelő van Háromszéken, aki nem tudná, ki az a Hadnagy Attila. A 36 éves sepsiszentgyörgyi csatár az elmúlt idényben 28 góljával oroszlánrészt vállalt abban, hogy a Sepsi OSK sporttörténelmet írt, és feljutott az élvonalba. Mindenki kedvenc csapatkapitánya szerint a székely csapatnak nem lesz könnyű mérkőzése az első I. ligás szezonjában, viszont kitartással, szervezettséggel és komolysággal okozhatnak meglepetéseket, és szorgosan gyűjtögethetik a pontokat, amivel elkerülhetik a kiesést. Hadnagy eddigi pályafutása során nyolc szezonban játszott az I. ligában, ezen időszakban pedig 191 alkalommal lépett pályára és 36 gólt lőtt. Az elmúlt napokban rajtoló 100. bajnokság kapcsán beszélgettünk mindenki kedvenc gólzsákjával az erőviszonyokról, a hazai mérkőzésekről, a szentgyörgyi focilázról és természetesen a szurkolókról.
– Újra az első osztályban. A szentgyörgyi a harmadik csapat, amelynek feljutásában nagy szerepet vállaltál. Gondoltad volna, hogy az FC Botoşani után még játszani fogsz az I. ligában és újra gyarapíthatod góljaid számát?
– Úgy jöttem el az FC Botoşani csapatától, hogy az I. ligától is búcsút vettem. A célom a hazajövetelemkor az volt, hogy még néhány évet rúgom a bőrt a másodosztályban, illetve Diószegi Lászlóval a tavaly még azt beszéltük, hogy szeretnénk az első évben elkerülni a kiesést, ehhez képest újoncként feljutottunk, erről pedig a legszebb álmaimban sem reménykedtem. A tavaly az első mérkőzésen kikaptunk a Brassói FC együttesétől, és utána már rengeteg embertől hallottam, hogy az első kieső a szentgyörgyi csapat. Utána összeszedtük magunkat, és mérkőzésről mérkőzésre jobban játszottunk, szervezettebbek voltunk, egy csapatként dolgoztunk, és megérdemelten jutottunk fel, mint második helyezett.
– Mi van akkor, ha gólt szerzel egykori csapatod ellen, illetve melyik az a csapat, amelynek mindenképp szeretnél betalálni?
– Brassóból Botoşani-ba igazolásomkor feltették ezt a kérdést, sőt, úgy hozta az élet és a játék, hogy amikor Brassóval játszottunk, mindkét alkalommal gólt fejeltem. A labdarúgó örül, amikor gólt szerez, és amikor a régi csapatod ellen sikerült, nem mutatod ki az örömöd. Számomra Botoşani a második otthonom volt, nagyon szerettek a nézők, a vezetőség és a csapat, nagyszerű három és fél évet töltöttem el, vagyis mondhatom, a legszebb pillanataim ott voltak. Egy csatár minden mérkőzésen gólt akar szerezni, viszont nagyon nehéz lesz, ez már nem a II. liga, ahol 28 gólt rúgok. Ég és föld a különbség az első- és másodosztály között, de nagyon remélem, ahogy az elmúlt idényben össze tudtam szedni a csapatot pályán és azon kívül is, ezúttal is képes leszek rá. Azt gondolom, ha legalább a felét összehozom azoknak a találatoknak ebben az idényben, amit az előzőben, akkor elégedett lehetek. Nem számít, hogy én hány gólt rúgok, lőhet bárki a csapatból, csak maradjunk az élvonalban, ez az első szezon a túlélésről fog szólni. Hosszú bajnokság elé nézünk, hiszen negyven mérkőzésünk lesz, illetve még a Román Kupa is előttünk van.
– Nem lesz könnyű mérkőzése ebben a szezonban a Sepsi OSK-nak. Hogyan látod az erőviszonyokat?
– Idén is úgy vágunk neki a bajnokságnak, hogy mindenki biztos kiesőként tekint ránk. Én azt gondolom, jelen pillanatban mi vagyunk a legkisebb csapat az I. ligában, viszont a tavaly is lenéztek, mert újoncok voltunk, remélem, ezúttal is be tudjuk bizonyítani, hogy egy csapat vagyunk, ahol sok fiatal játékos van, akik bizonyítani szeretnének, odatesznek apait-anyait, így pedig szép eredményeket érhetünk el, legalábbis okozhatunk néhány meglepetést. Véleményem szerint a végső győzelemre esélyes az FCSB, a Dinamo, a Viitorul, illetve a Kolozsvári CFR. Ennek a négy csapatnak nagy esélye van a bajnoki címre, a Craiova együttesét pedig nem látom annyira erősnek, hogy bele tudjon szólni ebbe a küzdelembe. Több csapat is komolyan erősített a nyáron, ezért azt gondolom, idén szoros bajnokság elé nézünk, jó mérkőzésekkel és nagy harcokkal mind a rangsor első, mind a második felében.
– A bajnoki címre esélyes csapatok nemzetközi téren is vitézkednek, így lehetőségetek van pontot rabolni tőlük, hiszen számukra megterhelő több színtéren játszani és bizonyítani.
– Az biztos, hogy egy Bajnokok Ligája vagy egy Európa-liga selejtező mérkőzést követően nem lesznek annyira frissek, viszont ezt a kisebb hátrányt ellensúlyozza a tapasztalat. Ezek a csapatok nagy tapasztalattal rendelkeznek az élvonalban, szervezettek és nyugodtak, sőt, nemzetközi szinten is játszottak már többször, ezzel szemben mi újoncok vagyunk, néhány játékosunk ebben az idényben bemutatkozik az I. ligában.
– Újoncként az érdeklődés középpontjába került a csapat. Ti, játékosok hogyan élitek ezt meg?
– Sporttörténelmet írtunk, hiszen sokan nem hitték, hogy képesek vagyunk a feljutásra. A sajtótól állandóan keresnek, sok szurkoló akar közös fotót készíteni velünk, mindennapi beszédtéma lettünk, viszont én azt szeretném, ha egy év múlva is így lenne. Hosszú év elé nézünk, nagyok az elvárások, de realistának kell lenünk, és arra kell törekednünk, hogy bennmaradjunk a következő szezonra is.
– Egyelőre Brassóban játsszátok hazai mérkőzéseiteket. Számodra nem idegen a helyszín, hiszen majdnem hat évig sárga-feketében rúgtad a gólokat. Valamilyen szinten hátrány, hogy a hazai pálya mégsem a hazai?
– Szerintem komoly hátrány, hogy a hazai pálya egy ideig mégsem a hazai pálya, viszont mégis jobb Brassóban játszani, mint Medgyesen vagy Marosvásárhelyen. Biztos vagyok benne, hogy Brassóba sokan el fognak jönni a mérkőzésekre, mert ez a 30 kilométer nem nagy távolság, de remélem, minél hamarabb befejezik itthon a munkálatokat és haza tudunk térni, ahol egy mérkőzésre akár 4–5 ezer ember is kilátogat. Számomra a brassói pálya nem idegen, nagyon szerettem ott játszani, főleg az első évben, amikor feljutottunk az I. ligába. Abban az időben állandóan tele volt a stadion, szuper volt a hangulat, és remélem, ezúttal is így lesz.
– Ha minden jól megy, szeptember végére elkészül az MSC Stadion is, és akkor a Steaua elleni mérkőzést már tényleg hazai pályán játszhatjátok. Milyen érzés lesz számodra itthon játszani az I. ligában?
– Itthon pályára lépni I. ligában egy valóra vált álom lesz nekem, de azt gondolom, a csapattársaimnak és az edzőknek is. Belegondolni, hogy Sepsiszentgyörgy hazai környezetben játszik az első osztályban az FCSB ellen, egy igazi sporttörténelmi esemény lesz. Biztos, hogy a stadion tele lesz, sőt, még a tömbházakból is fogják nézni, mint sok-sok évvel ezelőtt. Még két és fél hónap van, nekünk addig szorgosan kell gyűjtögetnünk a pontokat, hogy a nézők ne távolodjanak el.
– Játékosként hogyan látod, könnyen Sepsiszentgyörgyre lehet csábítani azokat a labdarúgókat, akik már rendelkeznek élvonalbeli tapasztalattal?
– Még nincs nevünk az élvonalban, nincs identitásunk, nincs történelmünk. Egy olyan játékos, aki a jobbak közé tartozik és élvonalbeli tapasztalattal rendelkezik, szinte biztos, hogy olyan csapatot választ, ahol véleménye szerint könnyebb lesz megmaradni. Szerintem, ha elérjük célunkat, és bennmaradunk az I. ligában, megmutatjuk mindenkinek, hogy Sepsiszentgyörgyön komolyan dolgoznak, és Diószegi László, amit megígér, azt be is tartja. A játékosok jó véleménnyel vannak csapatunkról, és a jó hír is gyorsan terjed a labdarúgók közt, akiknek fontos, hogy legyen stabilitás minden szempontból. Több nagy város együttese is nyert bajnokságot, aztán egyik évről a másikra eltűnt, így manapság a játékosok biztosra mennek.
– Beszéljünk kicsit a szurkolókról. A másodosztályban végig mellettetek voltak. Ez az I. ligában sem lesz másként, viszont ezúttal jóval több atrocitásra számíthatnak. Ti hogyan élitek meg, amikor össztűz alatt vannak szurkolóitok?
– Az a helyzet, hogy nekem sem az FC Botoşani, sem pedig a Petrolul színeiben nem volt részem annyi magyarellenes megnyilvánulásban, mint a szentgyörgyi csapattal. Az előző idényben bárhova mentünk, lehordtak mindennek, de a Székely Légió előtt le a kalappal, hiszen bárhova eljöttek, kilencven percen keresztül buzdítottak, a provokációkra nem válaszoltak, azt a sok, papírt nem tűrő beszédet elengedték a fülük mellett. Nélkülük nem sikerülhetett volna a feljutás, és ezúttal is köszönöm nekik, hogy mindig mellettünk voltak, és nem hagyták magukat provokálni. Azt biztos, hogy az I. ligában még nagyobb lesz a szemétkedés, az ócsárolás és a provokáció. Nem tudom, a magyar–román viszály még meddig tud fokozódni, de ennek nem lesz pozitív következménye. Mindenki láthatja, hogy Sepsiszentgyörgyön több a román játékos, mint a magyar, mégis egy csapat és egy család vagyunk, jól kijövünk egymással. Magasabb szinten már nagyon érezhető az ellentét, de úgy vélem, ez senkinek nem jó.
– Igazi fociláz dúl Sepsiszentgyörgyön, sok felnőttet és gyereket láthatunk Hadnagy feliratú pólóban vagy mezben. Visszatekintve hosszú karrieredre, gyerekként gondoltad volna, hogy évek múlva te leszel a háromszéki gyerekek példaképe?
– Nagyon jólesik, hogy láthatom az embereket a nevemmel feliratozott pólóban vagy mezben. Gyerekként az volt az álmom, legalább egy mérkőzést játsszak az I. ligában, nem is álmodtam róla, hogy az egyből majdnem kétszáz lesz, és még mindig növelni tudom ezt a számot. Botoşani-ból, amikor hazajöttem, reméltem, hogy tapasztalatom és emberségem miatt felnéznek rám majd a gyerekek, követhető példa leszek számukra, illetve látják, hogy 36 évesen is lehet focizni, ha egyszer elhivatott vagy, komolyan viselkedsz, és nem csapod be ezt a szép sportot. Csak így lehet haladni, a célok eléréséért meg kell harcolni, de egy kis szerencsével és kitartással az álmok valóra válnak. Szeretnék három évvel fiatalabb lenni, hogy tovább tudjam a nézőket talpra ugratni a góljaimmal, de remélem, még legalább két évig játszhatok piros-fehérben az I. ligában. Lépésről lépésre haladok, nem akarom mondani, hogy mikor fejezem be pályafutásomat, viszont amíg fizikailag és szellemileg érzem, hogy bírom, addig a stoplist nem fogom szögre akasztani.
