Zöldséges-gyümölcsös boltot nyitni jó üzlet lehet. Akinek nincs kertje, és nem tudja megtermelni a mindennapi leveshez, főfogásokhoz és a legtöbb, vacsorához szükséges zöldséget, meg kell vásárolnia, s ha két étkezés közt szívesen fogyasztana gyümölcsöt, pénzt kell adnia azért is. A friss termékek iránt folyamatos a kereslet, így ha a vállalkozó szellemű embernek van némi terepismerete, és tudja, honnan lehet kedvező áron beszerezni, sikert érhet el. Mindez elsősorban városon érvényes. Na, de ki hallott már olyant, hogy falun, ott, ahol elvileg mindenkinek van egy kis bennvalója, ahol a legszükségesebb megterem, a gyümölcsösben pedig nemcsak annyi alma, körte és szilva érik be, amennyi mindennapi fogyasztásra szükséges, hanem eltevésre, sőt, még pálinkafőzésre is futja, zöldségboltot nyissanak? S ha már nyitnak, az meg is éljen?! Sepsikőröspatakon egy fiatal pár, Komán Róbert Levente és Rusz Mónika már közel egy éve bizonyítja, helyesen döntöttek, amikor a faluközpontban, a volt posta helyén megnyitották üzletüket.
– Miből gondolták, hogy jó ötlet falun zöldségest nyitni? – kérdeztük Rusz Mónikát.
– Páromnak már volt üzleti tapasztalata, mert hosszabb ideig két vegyes üzletet is vezetett. Azokról időközben lemondott, de azt jól megjegyezte, hogy a zöldség és gyümölcs után mindig is kereslet volt. Azt is látjuk, csökken azok száma, akik saját veteményesükkel bajlódnak. A dolgozók azt mondják, nincs idejük a kertre, az idősebbek betegségeikre hivatkozva mondanak le róla, mások pedig nem tartják elég gazdaságosnak. Mert bizony megtörténik, a gondosan nevelt paradicsomot kártevők támadják meg, esetleg jégeső veri el, vagy éppen olyan szárazság van, hogy nem győzi az ember öntözni. Először tavaly nyáron hoztunk nagy tételben eltenni való uborkát, vinettát, paprikát, karfiolt, zöldparadicsomot és káposztát, és megpróbáltuk eladni. Az engedélyeink megvoltak, de üzletet még nem nyitottunk, zsákosan adtuk el otthonról. Télen döntöttünk úgy, hogy a központban megnyitjuk az üzletet. Felújítottuk a volt posta székhelyét, polcokat hoztunk, berendezkedtünk, s vártuk a vendégeket. Hála istennek, jöttek is.
Hamar kialakult a vevőkör
– Mivel sikerült „megfogni” őket?
– Az első vevőink bevallották, csak a kíváncsiság hozta be – látni akarták, mi van itt. Hamar kialakult azonban a vásárlókör: annak örvendtek, hogy mindent – a legegyszerűbb zöldségtől a déligyümölcsig – egy helyen megtalálnak, az áru friss és általában olcsóbb, mint Sepsiszentgyörgyön. Ezt úgy sikerült elérnünk, hogy igyekszünk a nagybani kereskedőket kikerülni, és egyenesen a termelőtől vásárolni – ezért is lett a cég neve Háztól házig.
– Mennyire nehéz vagy éppen könnyű a termelőkkel dűlőre jutni?
– Az elején nagyon nehéz volt, ami érthető is, hiszen nem ismertek, nem tudták, mennyire bízhatnak bennünk, de idővel sem lett sokkal könnyebb. Nem egyszerű, mert ahhoz, hogy idejében eljussunk Bukarestbe vagy Buzăuba, korán útnak kell indulni. Az áru frissen leszedve vár, aki hamarabb érkezik, az viheti el, azaz esetenként az is megtörténik, éjszaka közepén kell rakodni. Eleinte úgy próbáltunk spórolni, hogy kevesebbszer mentünk s többet hoztunk, de hamar rá kellett jönnünk, ezen változtatnunk kell. A vásárlók is észreveszik, ha nem a legfrissebb a zöldség, de mi is megérezzük, mert a fonnyadtabbakat, puhábbakat csak jelentős árkedvezménnyel tudjuk eladni, elvégre nem mindenki lecsót akar készíteni. Jelenleg hetente háromszor vagy akár többször is megjárjuk Bukarestet.
Nincs elegendő helyi áru
– Beszerzési helyként Bukarestet és Buzăut említette. Helyi termelőkkel nem próbáltak együttműködni?
– Boldogok lennénk, ha akadna, kerestük is a lehetőségét, de nem találtunk olyant, aki a többi háromszéki termelőhöz képest korábban és nagy tételben el tudna látni áruval. Egyedül a saláta helyi, amelyet Gidófalváról hozunk. A megyéből volt ígéret arra is, hogy zöldhagymát hoznak, de a termelő utólag elállt az ajánlattól, mondván, nem éri meg neki, hogy annyi energiát fektessen bele.
– Van „slágertermék”?
– A leveszöldségek mindig kelendőek, de a legnépszerűbb mindig, aminek éppen szezonja van. A gazdasszonyok szívesen tesznek el epret, cseresznyét, meggyet, barackot, uborkát, vinettát és káposztát, aztán a tavalyi tapasztalatunk azt mutatja, idén igény lesz borszőlőre is.
– A boltban nemcsak zöldséget és gyümölcsöt látok, hanem többek közt makarónit, cukrot, kávét, ásványvizet, olajat, tejterméket és tojást is. Miért van ez? Bővítenék tevékenységüket?
– Nem, nem akarunk hagyományos vegyesbolttá alakulni, inkább csak olyan jövedelemkiegészítőként tartjuk a tartósabb árucikkeket, na meg azért, hogy akik csak a legszükségesebbeket vásárolnák meg, ne kelljen máshova menniük. Nem hiányzik a többletmunka, így is alig tudjuk ellátni a feladatokat. Mert rengeteg van! Csak példának mondom: hatalmas, fizikailag igencsak megterhelő munkát jelent az áru osztályozása és eladásra való előkészítése.
– Egy pluszmunkaerő talán segítene ezen...
– Igen, komolyan felmerült bennünk is, hogy állandó segítségre lenne szükségünk, de egyelőre én vagyok az – pedig nekem könnyítené meg a dolgomat –, aki ellenzem. Amondó vagyok, amíg bírjuk, csináljuk csak mi magunk, mert úgy nagyobb a nyereség, és többet tudunk visszaforgatni. Büszke vagyok eredményeinkre, s azt szeretném, ha még szebb lenne. Hogy célt érjünk, készek vagyunk áldozatokat hozni.
