Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök bevezetőjében elmondta: a három székely megyén kívül Brassó érintett a legsúlyosabban medveügyben, és mindjárt sietett eloszlatni a legismertebb városi legendákat. Az egyik szerint Románia az Európai Unióhoz való csatlakozási szerződésben aláírta a medvék sérthetetlenségét, de ez nem igaz: egy öt-hatezer fős medvepopuláció megtartását vállalta, azaz nem a medvék felszaporítását, hanem egy megfelelő genetikai állományú populáció megőrzését. Az is tévhit, hogy tilos a medvevedászat: már megelőzési céllal is kiemelhetők azok az egyedek, amelyek az ember életét, tulajdonát (állatát, termését), a közegészséget vagy a közbiztonságot veszélyeztetik. A medvék túlszaporodásáért és garázdálkodásáért tehát nem Brüsszel, hanem Bukarest a hibás, amely nemigen hallgat a szakemberekre (noha vadgazdálkodási és környezetvédelmi szak a romániai egyetemeken is van), csak az állatvédőkre, főleg, ha uniós forrásokból támogatják őket. Most már mindennaposak a medvetámadások Székelyföldön, de a károkat sem mindig jelentik, nem érdemes.
Tánczos Barna szenátor szerint előbb a szakmabeliek, a vadgazdálkodással foglalkozó szervezetek, a vadászok és az állatvédők kellene hogy leüljenek egymással tárgyalni, aztán a környezetvédelmi hivatalok és egyesületek, és csak utoljára a politikusok, akik a törvényt hozzák. Akkor lesz előrelépés, amikor a vadászatot elválasztják az állományszabályozástól – jelentette ki, személyes véleményeként pedig hozzáfűzte, hogy a trófeavadászatot is szabályozni kell.
Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök úgy látja: nem megtizedelni kell a medveállományt, hanem helyre kell állítani az egyensúlyt az ember és az erdő érdekében. A medvék elveszítették félelemérzetüket, múlt héten egy ötvenfős éneklő diákcsoport találkozott egy olyan példánnyal Bálványoson, amely nem menekült láttukra. Amelyik bejár a településekre, azt sürgősen ki kell venni, mert ha háziállathoz jut, nem fog hangyászni, málnászni. Baj az anyagi kár is, de az emberélet is veszélyeztetett már. Az erdőterület Háromszéken nőtt, nem csökkent, de így is csak 600–700 medvének nyújt életteret, és kétszer annyi van.
Péter Ferenc Maros megyei tanácselnök a társadalmi hozzáállásról beszélt: a medvéket mindenki sajnálja, de az embereket nem annyira, és a vadászok megítélése is negatív – miközben eddig soha nem látott helyeken, a Mezőségen, Dicsőszentmárton és Segesvár határában is felbukkantak már medvék.
Sárkány Árpád vadászként és vadgazdálkodási szakemberként elmondta: a romániai medveállomány sikertörténet volt, genetikai szempontból sehol Európában nem maradt meg ilyen egészséges populáció; ez a vadgazdák évszázados munkájának eredménye. Eddig évente 400–450 példányra adott a minisztérium kilövési engedélyt, 2016-ban azonban a technokrata kormány teljesen leállította ezt a folyamatot, és azóta nem sikerült újraindítani, holott egy kár is sok, és a túlszaporodott állományban minden medve lehet problémás. Akik most az EU-ból bírálnak, azok rég kiirtották a saját medvéiket, ahol pedig maradt még, ott évenként rendszeres kilövési kvótát szabnak, noha mindenütt védett állat. Az sehol nem fordul elő, hogy a diplomás vadgazdák vagy a kutatóintézetek adatait a civil szervezetek vagy az állami hatóságok megkérdőjelezzék. A túlszaporodás a vadgazdák problémája, de megoldását – akárcsak a kárt okozó medvék kilövését – a vadászokra hárítják, akiknek ráfizetéses ezzel a „sintérkedéssel” foglalkozni.
Szép Róbert, az Országos Környezetvédelmi Őrség főfelügyelő-helyettese szerint fontos lenne tudni a medvék pontos létszámát; felhívta a figyelmet a 140 veszélyes medve kiemelésére vonatkozó tervezetre, és arra, hogy a vadászatot sokáig sportszerűtlenül űzték Romániában, ezért negatív a megítélése. Nem tett jót, hogy főként a kapitális hímekre vadásztak, de a gyümölcsszedők és terepmotorosok jelenléte is rontó hatású. Jelenleg mintegy 17 ezer medve él Európában, ebből közel hétezer a Kárpátokban, 78,5 százalékuk a négy felsorolt megyében; optimális létszámuk 4000 lenne, de már az idei szaporulat is több ezer. Átlag három példány jut tízezer hektárra, ez sok.
Kelemen Márton természetvédő, vadász, biológus a hallgatóságból szólalt fel. Leszögezte: az EU-s csatlakozási szerződés vonatkozó szakasza nem vadászatról, hanem intervencióról beszél a medvéket illetően, és Románia nem kért kivételt, mint a skandináv államok, pedig még most is megtehetné. Az állomány nem tavaly óta nőtt meg, a folyamatos etetés is hozzájárul, és az is, hogy állományszabályozás helyett trófeavadászat folyik. Ezt Sárkány Árpád cáfolta, és miután többen is hozzászóltak, abban egyeztek meg, hogy több medvére kell kilövési engedélyt kérni a minisztériumtól, az állományszabályozási, kárelhárítási céllal történő beavatkozásokat pedig közszolgálatnak kell tekinteni, és az államkincstárból kell kifizetni. Ezzel a javaslattal mennek pénteken a környezetvédelmi minisztériumhoz.

MEDVE A KONCERTEN. Altatólövedékkel elkábították és elszállították a településről Tusnádfürdő három „legproblémásabb medvéjét” – vagyis azokat, amelyek a leggyakrabban merészkedtek az emberek közelébe – a Tusványos nyári tábor résztvevőinek biztonsága érdekében. Ezzel kapcsolatban Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere elmondta, hat medve elszállíttatására kaptak engedélyt az illetékes minisztériumtól, így a közeljövőben az említett három mellett további három medvét is más vadászterületre szállítanak. Emellett négy vadőr felel a résztvevők biztonságáért, akik az erdő mellett, illetve az Olt túlsó partján elérhetőek, ha bárki medvét lát, nekik kell jeleznie. A fesztivál első napján, kedd este máris láttak medvét a fesztiválozók, a Hooligans-koncert vége felé a főút és a tábor bejáratának találkozásánál a vadállat a járda mellett, egy fa alatt éppen dinnyét vacsorázott, miközben körülötte zavartalanul járkáltak az emberek. A forgalmat irányító rendőrök egyike a Székelyhon fotósának segítségére sietett, elemlámpájával megvilágítva a medvét, majd, miután elkészültek a felvételek, egy elektrosokkolóval – anélkül, hogy az állatot megérintette volna – elriasztotta a napi rendszerességgel a közeli hulladéktárolókhoz bejáró, jobb mellső lábára sánta állatot. (Székelyhon)