Új a szoknyám – játszi fodrán
körhintáz a pillanat,
mint tengerhab röpke bokrán
rezzenő ezüsthalak…
Szép a szoknyám – szélbe szálldos,
jó szegélyét tartanom,
mintha égbe vinne táltos,
hogyha forgok sarkamon…
Szoknyám sodrában suhannak
csipke-ködben csillagok:
jaj, de messzi, messzi vannak,
én pedig csak itt vagyok…
Hajnali csillag peremén
Hajnali csillag peremén
várjuk a reggelt, te meg én:
harmatozó fény a házunk,
mélybe kalimpál a lábunk.
Vacsoracsillag peremén
lessük az estét, te meg én:
elsuhanó fény a házunk,
reszket a mélyben a lábunk.
Földre bukó fény: te meg én.
Éjbe hunyó fény: te meg én.
Lobban a sóhaj-uszályunk:
csönd ciripelget utánunk.
