Magyarán: a Nagyvárad melletti román–magyar határtól építik a sztrádát Magyarországon. Tervek szerint a felvidéki Kassáig majd sztrádán, illetve gyorsforgalmi úton lehet haladni. Nagyszerű, ez nekünk is jó, csak így tovább! A kérdés csupán az: hogyan jutunk el odáig?!
Ha az ember utazik, Székelyföldről, például Sepsiszentgyörgyről indul, és Magyarországra, esetleg tovább, nyugatra vagy északnyugatra kíván eljutni, legalább fél napot a romániai utakon tölt – ezzel szemben Magyarországon néhány óra alatt áthalad, attól függően, hogy merre kíván menni. Budapestről sugárszerűen kiindulva minden irányba autósztrádák vezetnek, a fővárost elkerülő körgyűrűt is autópályák alkotják, lehet haladni. Nem úgy nálunk. Dél-Erdélyben kiépült két szakasz, egyik Nagyszeben innenső csücskétől Déván túlig tart, a másik Lugos környékéről Temesvár és Arad érintésével a nagylaki román–magyar határig országon belül, ám folytatólagosan Szegedre és Budapestre, pályaváltással sok helyre el lehet érni. Ez felgyorsítja az utat a néhány évvel ezelőtti helyzethez képest. Igaz, az is megtörtént, hogy a választási kampányra átadott autópálya egy szakaszon beszakadt – de már kijavították.
A másik erdélyi autópálya ott húzódik Erdély közepén, olyan – rá kell nézni a térképre –, mintha sehonnan nem indulna, sehova sem érne. Igaz, elkerüli Aranyosgyérest, Tordát és Kolozsvárt, ami jócskán megrövidíti az utazási időt, és megkíméli a gépkocsivezető idegeit a korábbi állapotokhoz viszonyítva, de ennyi. Most jelentették be, hogy 2020-ra elkészül a Gyalut Nagyváraddal összekötő szakasz, de ilyent még hallottunk, már régen sztrádán kellene száguldoznunk... Jelenleg kétsávos úton lehet közlekedni az egyre nagyobb forgalomban.
Mi történik valójában? Erdélyt nem nagyon akaródzik a közúti vérkeringésbe bekötni. Az úgynevezett észak-erdélyi autópályából megvan a Kolozsvárt elkerülő említett ötvenkét kilométeres szakasz, még itt-ott épülget egy-egy szakaszocska, például Nyárádtő és Marosugra közt, ami édeskevés. A dél-erdélyi pályát nem miattunk építették, hanem a Bukarestből a Vöröstoronyi-szoroson át érkező forgalomnak, amely Nagyszebennél fel is hajt a sztrádára, s a Déva utáni megszakítástól eltekintve mehet Nyugat felé.
Egy szociáldemokrata önkormányzati képviselő a sepsiszentgyörgyi városházán kérte számon a minap, hogy nálunk miért nincsenek autópályák. Hát a címzettet eltévesztette, inkább a kormányban regnáló párttársaitól kellett volna kérdeznie.
Bosszantó, hogy huszonnyolc évvel a rendszerváltás, tíz évvel az európai uniós csatlakozás után nem tudunk haladni az országban. Ha nem is Nyugat-Európa, de még csak nem is Magyarország példáját ismételjük, nézzük csak: a nem EU-tag Szerbiában akkor is autópályát építettek, amikor az a földön volt, a NATO-tagországok bombázták.
És Romániában az egymást váltó kormányok nem az elődök által megkezdett munkát folytatják, hanem újabb elképzelésekkel állnak elő, s módosítják a terveket. Egyben hasonlítanak: Székelyföldet mindenik elkerüli. Mi meg továbbra is zötyöghetünk a göröngyös úton...