Egyelőre nincs magyarázat arra, hogy a Felix fedőnevű szekusbesúgóból lett politikus és üzletember mivel érdemelte ki büntetésének ilyen mértékű csökkentését: egy állami kutatóintézet elprédálásáért rárótt tíz évből hármat sem töltött le (alig két évet és 11 hónapot). Persze, a formaságok adottak: az idős korúak szabadságvesztése harmadolható, a rács mögött írott (?) 11 (!) kötete (amelyek tudományos értékét senki illetékes nem firtatja), és emellett elvégzett önkéntes munkája miatt is elengedtek neki néhány hónapot; az utolsó napokban valami rejtélyes betegséggel külső kórházba vitték, ahol szabadon bocsátásának hírére azonnal meggyógyult, és – a gyanútlan polgárok nem kis elképedésére –  bosszúhadjáratot hirdetett az igazságszolgáltatás visszaélései ellen.
Hát innen, lentről úgy látszik, hogy visszaélés velünk történt, akiket megloptak és becsaptak. A Voiculescu által okozott 60 millió eurós kárból kórházakra és utakra is futotta volna, ám az adóhatóság valamiért nem sietett behajtani a pénzt: három év alatt még 15 százalékát sem tudta visszaterelni a már nagyon üresen kongó államkincstárba, és ez a folyamat aligha fog felgyorsulni, hiszen a gazda ismét birtokon belül került, harci kedvéhez pedig nem fér kétség. Sajnos, befolyása is vitán felül áll...
A kérdés számunkra nem az, hogy kit fog kibillenteni jelenlegi helyzetéből – vannak, akik szerint Liviu Dragnea SZDP-elnök párton belüli vagy épp kizárt ellenfeleit ő támogatja –, hanem az, hogy Voiculescu visszatérésével ismét abba a világba tartunk, ahol a törvények nem számítanak, betartásuk csak a balekok számára kötelező. Ebből a zavarosból még nem másztunk ki, de reményt adott, hogy a nagy halakból többet is partra tettek az utóbbi években. Ha most visszadobják őket a vízbe, még éhesebben és dühösebben, az nagyon rossz jel: olyan háttérerőkre enged következtetni, amelyek keményen kitartanak, amíg van, mit rabolni Romániában...
Érzik ezt mindenhol, a lej árfolyama ismét esik, és nem csupán a kormánykoalíció kapkodó, kiszámíthatatlan pénzügyi politikája miatt, hanem azért is, mert azon a mérlegen, amelynek egyik serpenyőjében Voiculescu és társai ülnek, nincs ellensúly.