A tenger kijön a partra,
Habos, nagy vízözön.
Kinyújtja hullám-nyelvét,
Úgy látszik, így köszön.
Ágnes ül a homokban,
Fél, mert a víz hideg,
De hogyha megpaskolja,
Helyére visszamegy.
Simon búvárkodik csak,
Kilóg a feneke,
Fürdőbugyija látszik,
Mert az épp fekete.
Az apa tátott szájjal
Lebeg, mint egy polip,
Vizet prüszköl a napba,
Kinyújtja lábait.
Johanna fut tocsogva,
Turkál és gyűjtöget,
Guggol fehér habokba,
a haja szétlibeg.
A mama az egészet
Lefényképezgeti,
Télen kibontogatjuk
A fény-befőttjeit.
Én meg szidom a tengert,
Mert a játékait
Homokba szétdobálja,
Kagyló ott, kövek itt.
Nekem, anyukájának,
A tenger szót fogad,
Kiönt megint a partra,
Mindent elrakogat.