Sokféle magyarázat, indoklás született, egyik közülük, hogy a szervezetet alig két és fél hónappal a választások előtt sikerült hivatalossá tenni, nem tudták kiépíteni megfelelő struktúráit. Ez azonban csak részben áll a lábán, hisz évek óta készülnek a pártbejegyzésre, tudták, hogy alternatívát kívánnak teremteni, építkezni a hivatalos háttér nélkül is lehetett volna. Ha külső-belső acsarkodás helyett idejében munkához látnak, akkor talán nem kellett volna azzal szembesülniük, hogy sok ismeretlen, számos esetben kétes értékű és hitelű egyén próbál felkapaszkodni az új párt szamárlétráján, hogy főleg faluhelyen bizony jogos a felháborodás, hogy az RMDSZ-ből (nem politikai nézeteik miatt) kikopott személyek hirdetik a megújulást. Nem tudták megtörni, még Székelyföldön sem, a tulipán hatalmát. Falvakon jó esetben néhány tanácsi mandátumra futotta, városon, ahol jó jelölteket állítottak, és erős kampányt folytattak, összejött a tanácsi többség, néhány helyen polgármesteri széket is sikerült megszerezniük. Az MPP elsősorban tehát falvakon bukott meg, s ez csak részben magyarázható a székelység konzervativizmusával, a megszokással, az újtól való rettegéssel, az RMDSZ-es polgármesterek feudális uralmával.

Az új párt ennek ellenére egy lépéssel közelebb vitt a romániai magyar politikai élet megújulásához. Új arcok, fiatalok tűntek fel az RMDSZ-ben, és több székelyföldi városban megkerülhetetlenné vált az MPP is. Változás történt, ha nem is oly mértékű, mint sokan remélték. Ám, hogy mindez ne rekedjen meg ezen a szinten, nagyon össze kell magukat szedniük az alternatíva képviselőinek, be kell bizonyítaniuk, képesek józan politizálásra. Ehhez azonban mindenekelőtt saját házuk táján kell rendet teremteniük. Kongresszust kell tartaniuk, hiteles vezetőket választaniuk, olyanokat, akikkel az RMDSZ is hajlandó és tud tárgyalni. Ha ez nem történik meg, nincs esély magyar—magyar megegyezésre, és nincs esély a folytatásra sem, egy őszi kudarcos próbálkozás után eltűnnek a politikai boszorkánykonyha süllyesztőjében.