Fogyasztói társadalomban élünk, amelyben pénzért bármit megkapunk, határ a csillagos ég... Mindenki akkorát hasít a piacból, amekkorát tud vagy éppen nem szégyell, a szolgáltatások egyre bővülő körében gyakran nehéz eligazodni, megbízhatót találni. Még egy olyan kis városban is, mint Sepsiszentgyörgy, ahol bizonyos ágazatokban két-három vállalkozó mozog csupán.
Az ember azt gondolná, éppen ezért körültekintőbbek, figyelmesebbek, mert nem mindegy, hogy holnap hányan térnek be vásárolni a tömbház alatti kisboltba, hányan veszik igénybe egyik vagy másik taxis cég szolgáltatásait, lesz-e, akinek felszolgálni a napi menüt vagy más fogásokat holnapután is... Bár tudjuk, hogy a pult mögötti eladó hölgy, illetve a volánnál ülő fiatal is ember, aki megannyi gonddal-bajjal megáldva végzi teendőit, a legkevesebb, hogy pénzünkért cserébe korrekt szolgáltatásra számítunk, ha náluk vásárolunk, velük utazunk. Elvétve egy mosoly is jólesne, de ez már nem munkaköri leírás, az ügyfél iránt tanúsított figyelem, a pontosság viszont talán nem túlzott elvárás. Nem kívánok vörös szőnyegen besétálni a sarki boltba, de jólesne, ha a pénztáros hölgy találkozásunk néhány percében velem foglalkozna, rám figyelne. Úgy vélem, ez legalább annyira fontos egy vásárlónak, mint a pénztárgép és pult mögött dolgozó hölgyeknek hangosan megvitatni azt, hogy közös ismerősük 100 lejért milyen háromdimenziós (?!) műszempillával csábít mostanság. Az már egyenesen dühít, ha a taxisnak nem sikerül elmondani, hová vigyen, mert egyik fülében dugón lóg a telefon, s míg valaki máshoz beszél, cigarettázik is – mindeközben gyújt, ajtó csattan, és máris indulunk. Természetesen nem arra, ahol dolgom van. Ha végül sikerül kiegyezni, szédülten szállok ki a célállomáson – kérdés, hogy megéri-e egyáltalán száguldozni egy jókora forgalommal terhelt kisvárosban? Ugyanígy érthetetlen a pincér felháborodása is, ha az emberfia megkeresi és rendel tőle, vagy ha egy nagyobb asztaltársaságban valaki külön számláztatna. Hogy ezt a „rendszer” nem teszi lehetővé, az legjobb esetben is a vállalkozó gondja, semmiképp sem a vendégé, akivel ezt vágják szembe, amikor jelzi, hogy fizetne. Különben köszönjük meg, hogy egyáltalán kiszolgáltak?!
Természetesen, a fentiek nem általános érvényű észrevételek, ám gyakran előforduló élethelyzetek. Az egymásrautaltság okán azonban kizárólag javító szándékkal kívántam jelezni: a figyelmességnek, türelemnek mindenképp helye (és értelme is) van az ilyesfajta kapcsolatokban. Mindig és mindenhol.