89 éves korában meghalt Jeanne Moreau francia színésznő, aki olyan filmekben nyújtott felejthetetlen alakításokat, mint a Jules és Jim, Az éjszaka, A menyasszony feketében volt, az Egy szobalány naplója és a Felvonó a vérpadra. A filmlegendát hétfő reggel találta holtan párizsi lakásában a takarítónője – értesült a Closer francia társasági magazin. A legnagyobb francia filmszínésznők közé sorolt Moreau halálhírét a kerületi polgármester is megerősítette az AFP hírügynökségnek.
Több mint 150 filmjében Jeanne Moreau együtt dolgozott gyakorlatilag a világ összes nagy rendezőjével Theodorosz Angelopulosztól Michelangelo Antonionin és Orson Wellesen át Wim Wendersig, Rainer Werner Fassbinderig és Francois Ozonig. A francia filmes új hullám múzsájának számított, egy mondás szerint a francia filmben Brigitte Bardot volt a szex, Catherine Deneuve az elegancia, Jeanne Moreau pedig az intellektuális nőiesség. Hatvanöt éves pályafutása során ugyanúgy játszott végzet asszonyát, mint királynőt, tanítónőt vagy gengszternőt.
A filmes pályához angol táncosnő anyjától kapott kedvet, de ehhez le kellett küzdenie montmartre-i vendéglős apjának ellenállását. Még húszéves sem volt, amikor – máig legfiatalabbként – a klasszikus stílus fellegvárának számító Comédie Francaise tagja lett, onnan Vilar színházába igazolt, ahol Gérard Philipe-pel is játszhatott.
Filmes karrierjét Louis Malle rendező indította el 1957-ben, amikor ráosztotta a Felvonó a vérpadra című krimi főszerepét, amely a francia újhullám egyik legfontosabb előfutára volt. Ezután Roger Vadim rendezőtől kapott szerepet a jelen időbe helyezett Veszedelmes viszonyok-ban, s a kritika egyedül őt dicsérte, 1960-ban a Moderato cantabile című filmért megkapta a cannes-i filmfesztivál legjobb női alakítás díját. Színészi erejét Antonioni 1961-es Az éjszaka, majd Truffaut 1962-ben debütált Jules és Jim filmjében is megmutathatta. A hatvanas években a legnagyobb rendezők keresték a kegyeit. A hetvenes években még egy amerikai westernben, a Monte Walsh-ban is kipróbálta magát Lee Marvin és Jack Palance partnereként, majd Elia Kazannal (Az utolsó filmcézár) és Rainer Maria Fassbinderrel (Querelle) dolgozott együtt. A későbbiekben feltűnt Luc Besson Nikita című sikerfilmjében, Wim Wenders pedig az 1991-es, A világ végéig című sci-fijébe hívta el. Moreau utoljára a 2015-ben bemutatott Le talent de mes amis című vígjátékban volt látható a francia mozikban.
A szakmájában és a magánéletben is szigorú és következetes Moreau az egyetlen színésznő, aki kétszer (1975-ben és 1995-ben) is elnökölt a cannes-i filmfesztivál zsűrijében, 1986-tól 1988-ig a Francia Filmművészeti Akadémia elnöke volt. 1991-ben a Becsületrend tisztjévé avatták, 1995-ben megkapta a César-díjat, a francia filmművészet legrangosabb kitüntetését, 1997-ben az Európai Filmakadémia életműdíját, 2001-ben a Francia Művészeti Akadémia első női tagjává választották.
Háromszor ment férjhez és háromszor vált el, egy gyermeke született. Még a hetvenhez közel is az egyik rangos filmes magazin a száz legszexisebb filmsztár közé választotta, Párizsban mozi viseli a nevét.
