Erdélyi szász népmesékA farkas hazamegy erdei otthonába, és bűnbánatot tart

2017. augusztus 5., szombat, Kiscimbora

A farkas leverten, rossz­kedvűen baktatott az erdő felé. Átkozta a sorsát, hogy az mindig csak szerencsétlenséget juttat neki osztályrészül:
Mindennapi eledelem

Az ínség és a küzdelem! – sóhajtotta. „Örökös éhség gyötör, soha nem lakhatom jól, s nem jut nekem sem megbecsülés, sem öröm! Mennyivel jobb dolga volt őseimnek, nekik mindig a legzsírosabb falatok jutottak! Bezzeg manapság már nemigen akad bőséges lakoma!”
Szóval, hosszan lázadozott a sorsa ellen. Végtére azonban őszinte bűnbánat támadt fel benne:
– Ha jól meggondolom – dünnyögött magában –, tulajdonképpen csakis én magam vagyok oka a szerencsétlenségemnek: színészkedni akartam, és utánoztam a rókát, aztán mezőőr akartam lenni, később meg igazságot osztó iskolamester, pap meg kántor, pedig sem az apám, sem a nagyapám, sem az őseim nem értettek egyik mesterséghez sem. Gőgös együgyűségemben okosabb akartam lenni az őseimnél, s azt képzeltem, hogy értek az alakoskodáshoz, olvasáshoz, birtokelosztáshoz, kereszteléshez és az énekléshez. Igazán méltó vagyok arra, hogy az Úristen tüzes villáma sújtson le rám!
Mialatt így elmélkedett magában, beért az erdőbe, és meglátva őt egy cigány, gyorsan fölmenekült előle a fára. A farkas éppen ez alatt a fa alatt futott el, amikor az Úristen tüzes nyilait idézte saját fejére. A cigány ebben a pillanatban elejtette ijedtében a fejszéjét, és az kupán találta a farkast.
– Ó, istenem – sóhajtotta a farkas. – Túlságosan gyorsan meghallgattad a kérésemet. Azért én nem egészen így képzeltem a dolgot!
De annyira megtört, hogy elhatározta: gyökeresen változtat eddigi életmódján. Mindennek tetejében elfogta a honvágy is, így hát elhatározta, hogy hazatér otthonába annak ellenére, hogy a farka még mindig nem nőtt ki. Az volt a szándéka, hogy otthon majd hűséges szeretettel veszi körül a feleségét, becsülettel nevelni fogja a gyerekeit, és saját maga lesz előttük az intő példakép. Elhatározta, hogy lemond ezentúl minden húsételről, csak ártalmatlan erdei bogyókkal és makkokkal fogja tengetni életét – csak gyökereket nem volt hajlandó enni ezután sem. Ezenkívül naponta háromszor ostorral akart végigverni saját hátán, szóval, mindenképpen jámbor életet szándékozott ezután élni, hogy így levezekelje vétkeit, és majd boldogan halhasson meg.
Többet aztán nem is tudunk a farkasról, legföljebb annyit, hogy a farka újra kinőtt. A farkával együtt azonban valószínűleg vissza­térhetett régi gőgös farkastermészete is, gyermekei nevelése ugyanis mindenképpen félresikerült, hiszen nemzetségének valamennyi sarja mind a mai napig tolvaj, gyilkos és erdei rabló.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 1019
szavazógép
2017-08-05: Kiscimbora - :

A róka meg a sündisznó (Erdélyi szász népmesék)

Ez alkalommal a nyúl is kicsúszott a róka karmai közül, s ravaszdi koma nemsokára csillapíthatatlan éhséget érzett. Csapzott bundával kergén szaladgált ide-oda egy frissen szántott földön, és mérgében egerek után szimatolt. Közben egy sündisznóra bukkant. A sün nyugodtan ült egy egérlyuk előtt, és éppen akkor kezdett hozzá a falatozáshoz.
2017-08-05: Irodalom - Fekete Vince:

Bözödi György: Válogatott versek (Székely Könyvtár)

Épp a napokban olvastam Kemény István Lúdbőr című kötetében, Fekete István kapcsán a múlt század harmincas éveiről: „Ekkoriban épp megtört a modernség lendülete. Kifulladt a húszas évek, gazdasági válság tört ki, szörnyetegek másztak elő a sötétségből, rossz előérzet szállta meg a szellemi életet. A művészetek visszaklasszicizálódtak. A modern civilizáció pár évre visszahőkölt, hogy aztán pár év múlva felvegye a pokolba vezető irányt. A harmincas évek az irodalomban is újklasszi­cista korszak volt a századelő modernizmusai, avantgárdjai után. Egészen különböző írók, egy széles nemzedék próbálta meg a világ jobbik, tisztábbik oldalát felmutatni. Vagy kivonulni, saját világot alkotni. Vagy éppenséggel elbújni a tiszta irodalomban. Vágy a rendre, pásztoridill, bukolikus hangulatok, őstörténet. József Attila, Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Várkonyi Nándor, Szentkuthy Miklós, Szerb Antal. A harmincas évek irodalmára és az akkor pályát kezdő írókra jellemző egyfajta csakazértis idealizmus, vagy ha tetszik, naivitás.”