A farkas leverten, rosszkedvűen baktatott az erdő felé. Átkozta a sorsát, hogy az mindig csak szerencsétlenséget juttat neki osztályrészül:
Mindennapi eledelem
Az ínség és a küzdelem! – sóhajtotta. „Örökös éhség gyötör, soha nem lakhatom jól, s nem jut nekem sem megbecsülés, sem öröm! Mennyivel jobb dolga volt őseimnek, nekik mindig a legzsírosabb falatok jutottak! Bezzeg manapság már nemigen akad bőséges lakoma!”
Szóval, hosszan lázadozott a sorsa ellen. Végtére azonban őszinte bűnbánat támadt fel benne:
– Ha jól meggondolom – dünnyögött magában –, tulajdonképpen csakis én magam vagyok oka a szerencsétlenségemnek: színészkedni akartam, és utánoztam a rókát, aztán mezőőr akartam lenni, később meg igazságot osztó iskolamester, pap meg kántor, pedig sem az apám, sem a nagyapám, sem az őseim nem értettek egyik mesterséghez sem. Gőgös együgyűségemben okosabb akartam lenni az őseimnél, s azt képzeltem, hogy értek az alakoskodáshoz, olvasáshoz, birtokelosztáshoz, kereszteléshez és az énekléshez. Igazán méltó vagyok arra, hogy az Úristen tüzes villáma sújtson le rám!
Mialatt így elmélkedett magában, beért az erdőbe, és meglátva őt egy cigány, gyorsan fölmenekült előle a fára. A farkas éppen ez alatt a fa alatt futott el, amikor az Úristen tüzes nyilait idézte saját fejére. A cigány ebben a pillanatban elejtette ijedtében a fejszéjét, és az kupán találta a farkast.
– Ó, istenem – sóhajtotta a farkas. – Túlságosan gyorsan meghallgattad a kérésemet. Azért én nem egészen így képzeltem a dolgot!
De annyira megtört, hogy elhatározta: gyökeresen változtat eddigi életmódján. Mindennek tetejében elfogta a honvágy is, így hát elhatározta, hogy hazatér otthonába annak ellenére, hogy a farka még mindig nem nőtt ki. Az volt a szándéka, hogy otthon majd hűséges szeretettel veszi körül a feleségét, becsülettel nevelni fogja a gyerekeit, és saját maga lesz előttük az intő példakép. Elhatározta, hogy lemond ezentúl minden húsételről, csak ártalmatlan erdei bogyókkal és makkokkal fogja tengetni életét – csak gyökereket nem volt hajlandó enni ezután sem. Ezenkívül naponta háromszor ostorral akart végigverni saját hátán, szóval, mindenképpen jámbor életet szándékozott ezután élni, hogy így levezekelje vétkeit, és majd boldogan halhasson meg.
Többet aztán nem is tudunk a farkasról, legföljebb annyit, hogy a farka újra kinőtt. A farkával együtt azonban valószínűleg visszatérhetett régi gőgös farkastermészete is, gyermekei nevelése ugyanis mindenképpen félresikerült, hiszen nemzetségének valamennyi sarja mind a mai napig tolvaj, gyilkos és erdei rabló.
