Pedagógusok, nevelők, sikerkovácsok, műhelyvezetők, nevezhetjük bárminek őket, tény, hogy ők állnak sportmozgalmunk kevésbé napos, inkább árnyékos oldalán. Ott, ahol a munka dandárja zajlik, ott, ahol megtervezik a jövőt, ott, ahol millió verejtékcseppel áztatják a kivitelezés, a beteljesülés útját, ott, ahol a munka fáradalmát nyugtázó zokszó veri fel a csendet. Testnevelők ők, sportéletünk szürke eminenciásai.
Veres László
,,Korán megtanultam, hogy a sport és a testnevelés túl azon, hogy formálja a testet, lelket, megtanít a fegyelemre, a kitartásra, tiszteletadásra, emberségre, és segít abban, hogy sikeresen megbirkózhass az élet nehézségeivel. Segít az emberi kapcsolatok megteremtésében, ápolásában, mások munkájának, eredményeinek értékelésében és megbecsülésében. Rövidebben fogalmazva, igaz emberré tesz."
Névjegykártyája
Kézdivásárhelyen született 1970. január 12-én. Édesapja, Ödön könyvelő, édesanyja, Magdolna mezőgazdasági technikus, bátyja, Ödön kereskedelmi ügynök.
Az I—IV. osztályt a 3-as Számú Általános Iskolában (ma Turóczi Mózes Általános Iskola) végezte, az V—VIII.-ot a Molnár Józsiás Általános Iskolában, a IX—XI.-et a Bod Péter Tanítóképzőben, a XII.-et a csíkszeredai Faipari Líceumban. Főiskolai tanulmányait a fővárosi ANEFS-en végezte, majd a bákói egyetem testnevelési karán szerzett oklevelet 2004-ben. Cselgáncsra és labdarúgásra szakosodott. Nős, felesége, Erika egyetemista. Aktív sportpályafutását a Kézdivásárhelyi Vasas SE színeiben kezdte a cselgánccsal, XII.-es korában a Csíkszeredai ISK-hoz igazolt, s a csíkiakkal szerzett az országos csapatbajnokságon negyedik helyezést. A katonaságot a Marosvásárhelyi ASA kötelékében töltötte, s a katonacsapattal részt vett az A-osztályos bajnokságban, ahol a huszonöt tagú mezőnyben az igen előkelő 5. helyet szerezték meg, akárcsak az ifjúságiak országos csapatbajnokságában. Egyéniben is szerzett egy 5. helyet a 65 kg-osok súlycsoportjában.
Mint edző a kézdivásárhelyi IELIF-nél kezdett tevékenykedni. 1996-ban együtt Szőcs Ervinnel újraalakították a Vasas SE cselgáncsszakosztályát, s mint magánklubot jegyeztették. 2000-től a Nagy Mózes Sportklub tanára és edzője. Tanítványainak eredményei: Gáll Domokos 2007-ben részt vett a máltai Európa-bajnokságon. Gáll mellett válogatott cselgáncsozók lettek: Varga Róbert (U/17), Lukács Arnold (U/17). Országos bajnokságot nyertek: Görög András (1999, +66 kg), Varga Róbert (2005, 34 kg), Lukács Arnold (2007, 60 kg), az U/13-as korosztályú csapat (2005), az U/15-ös korosztályú csapat (2007), Gáll Domokos (2007, a sportiskolák országos bajnokságán). Ezüstérmesek: U/13-as csapat (2003), Gáll Domokos (2005, U/15, +66 kg és 2007, U/17, -90 kg), Benkő Zsolt (2008, U/15, +66 kg). Bronzérmesek: 2002-ben Görög András (U/17, +90 kg), 2003-ban (Gáll Domokos (U/13,+66 kg), Czifra Attila (U/13, -42 kg), Varga Róbert (U/13, -27 kg), 2004-ben Varga Róbert (U/13, -30 kg), Lukács Arnold (U/13, -42 kg), 2005-ben Görög András (U/20, +100 kg), 2006-ban Varga Róbert (U/15, -34 kg), 2007-ben Kobrizsa Szabolcs (U/17, -50 kg), Varga Róbert (U/17, -46 kg), Kartis Arnold (U/17, -81 kg), U/17-es csapat, Tamás Janka (U/13, -44 kg), 2008-ban: Gáll Domokos (U/20, -100 kg), Lukács Arnold (U/17, -66 kg).
,,Nem akarok plagizálni senkit, egyszerűen csak vallom: dolgozni, dolgozni, dolgozni — ez az életfelfogásom. Dolgozni, hiszen munka nélkül nem lehet sem a mindennapi életben, sem a sportéletben előrehaladni. És természetesen, kitartással dolgozni, mert csak úgy van értelme."
Ebbe a munkaszeretetbe nagyszerűen beleillik az ,,önbizalom, az őszinteség" saját magával és másokkal szemben. Sőt, a munka hevében helye van az engedékenységnek is, hiszen nem vagyunk egyformák, s jó, ha egymásnak meg tudunk bocsátani, különösen, ha a túlsó póluson ott lobog a ,,lobbanékonyság". Már említettük az őszinteséget, nézzük, hogyan nyilvánul meg, amikor a megye sportja kerül szóba, azt kell értékelni. ,,Ne menjünk a fejtegetések rengetegébe — mondja László —, inkább ragadjunk ki egy igen fontos aspektust, mely arról szól, hogy megyeszerte elhanyagolják felnőtt szinten a sportot. Ezért van az, hogy sorra elmennek tehetséges gyerekeink, s máshol gyümölcsöztetik az ifjúsági korosztályban nálunk szerzett ismereteiket. Magyarázkodni lehet, de felesleges. Az olimpián, világ- és Európa-bajnokságokon remekelő háromszékiek mind-mind más városok sportdicsőségét öregbítették. Ami pedig az iskolai sportot illeti, hadd mondjam el, döcög a gyerekekkel való foglalkozás. Többet, sokkal többet kell tennünk a tehetségek felfedezése és kibontakoztatása terén. Valamennyien."
,,Hogy mit várok a jövőtől, mik a terveim? Egy békés családi életre gondolok, egészséges, örökké mosolygó és játékos gyerekekre, a sportban pedig további érmeket várok, de nem csak az országos bajnokságokról, hanem a világversenyekről is."
Adja Isten, hogy úgy legyen.
